A mai estén, amelyen Jézus értünk és minden ember üdvösségéért vállalta a kínszenvedést, tiszteletre méltó szent kezébe vette a kenyeret, és szemét az égre emelte, tehozzád, az Istenhez, mindenható Atyjához, majd hálát adva áldást mondott, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt… Ezek a szavak vezetik be a mai szentmisén az átváltoztatást.

Kedves Barátaim, ez a „mai este” a két évezred előtti Nagycsütörtök. Azon az estén csak tizenketten vették körül Jézust, de közülük is egyet elküldött, hogy eladja őt. A vacsora után kimentek virrasztani, és ott is sorban elhagyták az Urat. A kereszt alatt csak ketten álltak. A hagyományos zsidó pászkavacsora, az apostolok Utolsó Vacsorája a mi Eucharisztiánk lett. Ami ott történt, amiben azon az estén a tanítványok részesültek, Krisztus végtelen értékű keresztáldozata két évezrede napkelettől napnyugatig tiszta áldozatként jelenik meg a szentmisében, és milliók részesülnek benne. Most pedig a Jóisten megfoghatatlan végzéséből a 2020-as Nagycsütörtökön ismét kevesen vehetik körül az Eucharisztia asztalát: az apostolok utódai, a püspökök és a szolgáló papság. Nem először történik ez így. Az évszázadok során, akár a mi korunkban is a keresztényüldözés, a háborúk, a járványok sok-sok kereszténytől vették el a szentáldozás lehetőségét. Most mi is az ő sorsukban osztozunk, de ez nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, sőt közelebb vihet hozzá.

A mai szentmise főkönyörgése szerint Jézus Krisztus az „egyszülött Fiú új és örökre szóló áldozatát és szeretetlakomáját halála előtt az Egyházra bízta.” Mi az Egyház tagjai vagyunk, akkor is, ha az Egyház legkisebb egységében a „családegyházban” élünk és ünnepelünk. Itt és most is részesülhetünk az Egyházra bízott kegyelmi adományokban, az áldozatban is. Mégpedig a lelki áldozás által. Az idősebb nemzedék még találkozott a lelki áldozás mibenlétével, a fiatalabbaknak a csatolt írással szeretnénk segíteni.

Testvéreim! A Szent Háromnapot igaz bűnbánattal, és az üdvösség reményében, örömében éljük át szeretteinkkel a „családegyházban”, és a teljes Egyházzal hálatelt szívvel tekintünk a Mennyei Atyára, hiszen Ő maga adta nekünk és értünk egyszülött Fiát! Saját Fiát nem kímélte az Isten, hanem odaadta értünk áldozatul!