Isten - Érzelem - Konfliktuskezelés: Kovács István előadása

A szerelem, mint ajándék „magától, erőfeszítés nélkül” alakul ki férfi és nő között. Ugyanakkor a szerelem első nagyszerű és szép időszakát szükségszerűen követi egy másik szakasz, amikor már nehézségek is felbukkannak. Sokan ezt a szerelem kihűlésének tekintik, miközben ez olyan természetes folyamat, amelyik lehetővé teszi házaspárunk személyének mélyebb megismerését és megszeretését. A Házas esték célja, hogy ebben a sokszor nem egyszerű folyamatban segítse házaspárokat mind elméleti mind gyakorlati oldalról. Meggyőződésünk, hogy a jó házasság tanulható, sőt tanulandó. A soron következő hatodik estére szeretettel várunk minden érdeklődőt! Az előadás témája az Istennel kapcsolatos érzelmen alapuló konfliktuskezelés. Vendégünk Kovács István görög katolikus parókus, morálteológus.

Március 31.

Az Oltáriszentség és a kereszt ugyanaz az esemény

Az Oltáriszentség hitünk legnagyobb szentsége, minden más benne összpontosul. A mi Urunk van benne jelen, mint ember, mint Isten Fia, mint Szűz Mária fia, jelen van, igéi hatalmának köszönhetően, és az egyház működésének megfelelően jelen van mindkét szín alatt, melyet jelenléte jeléül szánt. Tudjuk, hogy mindez az Utolsó Vacsora alatt történt, amikor e két szín egészen természetesen ott volt az asztalon, hogy megosszák őket egymással a vele ott étkezők. Azok a szavak, amelyeket az apostolok tőle hallottak, teljesen újszerűek voltak és mély jelentőségük volt. A kenyérről szólva Jézus azt mondta: "Ez az én testem, mely értetek adatik". Aztán kezébe vette a borral telt kelyhet és így szólt: "Ez az én vérem kelyhe, mely értetek kiontatik" (Lk 22,19-20). Ez Nagycsütörtökön történt, de szavai már Nagypéntekre vonatkoztak.
--
Másnap világossá vált, hogy valódi testét - melyet szűz édesanyjától kapott - halálra ítélték és valódi vérét ontották. Ebben a pillanatban a felső teremben előző nap elmondott szavak igazsága is világossá és bizonyossá vált - éppen olyan bizonyossá, mint amikor követjük Krisztus tanítását mondván: Krisztus meghalt. E szavakat, melyeket ma is kimondunk, kétezer éves hagyomány gazdagítja, de amikor először kimondták őket Jézus tanítványai és apostolai, még közvetlen, eredeti frissességgel hangzottak el.
E két esemény ugyanakkor ment végbe, egymással párhuzamosan, az első mintegy konkrét formát öltve a másodikban. Jézus megalapította halálának szentségét, másnap pedig átadta magát a halálnak. Ekkor a tanítványok megünnepelték ezt a szentséget, az esemény elevenen élt emlékezetükben - az esemény, melyre e szavak utaltak: "ez a test értetek adatik, ez a vér értetek ontatik", és e szavak igazsága beteljesedett. Ezért mondjuk: "Krisztus feltámadott".

/Szent II. János Pál pápa: Út Kriszushoz/

.

Március 30.

Tanítványként akár a keresztig

"Mester, hol laksz?" Ma este, kedves fiatal barátaim, eljöttetek, hogy kövessétek Krisztust, amint elindul a passió felé. Emeljétek fel tekinteteteket annak az Egynek  az arcáig, aki felétek jön és titeket szólít! Vajon kit kerestek ebben a Jézusban, aki "oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata" (Iz 52,14)? Ő Isten szolgája, a Legfelsőbb Fia, aki bűneinket viselve valamennnyiünk szolgája lett. Nézzétek őt, hallgassátok őt fájdalmában és megpróbáltatásában!
Őbenne, aki a bűnt kivéve mindenben megtapasztalta az emberi gyengeséget, gyógyírt találtok szívetek minden fájdalmára. Egy megalázott és megvetett emberen keresztül Isten megmutatta mindenhatóságát. Jézus, az Ártatlan, aki szabad akaratából elfogadta, hogy a végsőkig engedelmeskedik Atyjának, aki elküldte őt, tanúja lett Isten végtelen szeretetének az egész emberiség iránt. Megváltásunk misztériuma teljesedik be Nagypéntek csöndjében, amikor egy mindenki által elhagyott embert, aki szenvedéseink súlyát hordozta, átadták a kereszthalálnak, karját kitárva, mintha minden férfit és nőt keblére akart volna ölelni. Lehet ennél nagyobb szeretetet kimutatni? Ezt a misztériumot nehéz felfogni, ez a végtelen szeretet misztériuma! Olyan misztérium ez, mely már a Színeváltozás új királyságának világába visz. Ezen a kereszten legyőzték a halált, Isten Fiának halálából élet fakadt. Hűséges ragaszkodása az Atya isteni szeretetének tervéhez nem volt hiábavaló, a feltámadáshoz vezetett.

/Szent II. János Pál pápa; Levél James Francis Stafford bíboroshoz a Világifjúság napjára, 1997. augusztus 22./