Megnéztük Szent Péter sírját - de csak fölülről, mert nem tudtuk, hogy le lehet menni -, XXIII. János és még más pápák múmiáját, nyughelyét. Keresgéltük egymást, fényképezkedtünk. Amikor fölnéztem a kupolába, úgy éltem meg Isten hatalmas voltát, ahogy nem számítottam rá, és elmosolyodtam. Azt éreztem, hogy mindez gyönyörű, hatalmas, Isten nagyságát hirdeti, de mi ez Hozzá képest, mi ez a hegyeihez képest, az egéhez képest, a világegyeteméhez képest, a képmásaihoz képest, akik ilyen gyönyörűségeket tudnak alkotni – és mégis apró pici porszemek a Teremtőjük mellett! És Ő mennyire felfoghatatlanul szereti mégis a porszemeit!
Ahogy kiléptünk a térre még egy mondat jutott eszembe: láttam egy csomó halott pápát, és az élő Krisztust!
A szállásra indulás előtt elköszöntünk olasz barátainktól, remélve, hogy húsz évnél hamarabb találkozunk.
Az este a kemping, ill. a közeli bolt felfedezésével telt. A bungalók melletti utat akácfasor szegélyezte, mindent betöltött az illata. A házikók közé leandersövényt ültettek, nyáron az bódíthatja el a vendégeket.
A szombatot városnézéssel töltöttük: Spanyol-lépcső, Trevi-kút, Piazza Navona, Pantheon, igazi ízelítő Róma hangulatából. Ebédszünet után az ókori emlékek felé indultunk, séta közben megszemlélve a Vittor Emmanuel emlékművet. Nézelődtünk a Forum Romanumon, a Diadalívnél, körbejártuk a felújítás alatt álló Colosseumot. Megegyeztünk, hogy Róma felfedezésére egy élet sem elég, és tematikus hónapokat, éveket kellene tartani, hogy láthassuk az összes ókori, ókeresztény, világi művészeti, építészeti és vallási emléket.