Kedves Barátaim,

a nagyheti liturgia lényeges része Krisztus szenvedésének, a Passiónak éneklése vagy felolvasása a négy evangélium egyikéből. Sokan közülünk a templom scholájában vagy az énekkarban maguk is részt vettek benne. (1954-ben Kőbányán édesapámmal mi voltunk „a két hamis tanú” Suriano reneszánsz turbájában.) Idén nem lesz részünk a Passió éneklésében. Ezért nagyheti levelemmel szeretnék segíteni, hogy más módon is átélhessük lelkileg a Passiót. Krisztus szenvedését sokan átelmélkedték akár oly módon is, hogy Krisztus szent sebhelyei, a stigmák is megjelentek rajtuk. Mások viszont, a próféták és a zsoltárok szemléletes módon évszázadokkal előre megjelenítették és megjövendölték a Messiás szenvedését. Így Jeremiás próféta, vagy Izaiás a „Jahve Szolgája” énekekkel (Izajás könyve 42, 49, 50 és 52. fejezetekben; nagyheti olvasásra ajánlom!) A 21. zsoltár mint egy evangélium, részleteiben elénk tárja a Passiót (a csatolmány baloldali oszlopa). Legyen ez a zsoltár a vezetőnk a következő napokban. Imádkozzuk el együtt a családi közösségben, és elmélkedjünk róla magunkban is. A jobboldali oszlopban az egyes versekkel párhuzamos evangéliumi helyeket találjuk. Az evangéliumi és egyéb szentírási idézetek segítenek, hogy valóban megrendült lélekkel tekintsünk az értünk áldozatul adott Krisztusra, és hogy vállaljuk vele mindennapjaink keresztjét. A zsoltár együttes- és egyéni imádkozása időt, türelmet és figyelmet igényel. Ez biztosan nehezebb lesz, mint a szentmise-közvetítést nézni, de megéri. Használjuk erre a kényszerű nyugalmat, a csend ajándékát. Nagy lehetőség a családi közös imádság. Jövőre ismét énekelhetünk, hallgatunk Passiót. Mostani helyzetünk, a több együttlét segítsen, hogy hitelesebb krisztuskövetőkké váljunk, minél alkalmasabbak legyünk a szenvedésre, és „ha Krisztussal szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk” (v.ö. Róm 8, 17). Jézus a szenvedése előtti estén így imádkozott: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat,” és „azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet!” (Jn 17, 1 és 24)

2020. április 2.

Péter atya