1220-30 k., magyar munka, bronz, öntött, vésett, aranyozott (Forrás: mnm.hu)

Tárgyakba rejtett ünnep a Magyar Nemzeti Múzeum blogsorozatában!

Körmeneti illetve oltárkereszt korpusza a zsámbéki Keresztelő Szent János premontrei monostorból: 

" „Hagios ho Theos, Hagios Ischyros, Hagios Athanatos, elesion imas” – „Sanctus Deus, Sanctus Fortis, Sanctus Immortalis, miserere nobis” (Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk) – két nyelven is zengték az ősi Háromszorszent éneket az Árpád-kori zsámbéki premontrei templomban a nagypénteki szertartás során, miközben kibontották, „leleplezték” a Nagyböjt során lepellel befedett keresztet, hogy a nép leborulva hódoljon előtte. Bár nem valószínű, hogy az a körmeneti és oltárkereszt, amihez ez a Krisztus-test tartozott, a templom fő keresztje lett volna, mégis része lehetett ennek a szertartásnak, hiszen kolostorokban gyakran előfordult, és premontrei szertartáskönyvekben külön előírást is találunk arra, hogy a népes szerzetesi (itt: kanonoki) közösség egy központi nagyobb kereszt előtt hódol, miközben a hozzátartozók és a jelen lévő nép elé egy másik keresztet visznek, hogy leboruljanak előtte. Ilyen célt is betölthetett a zsámbéki templom romjai között talált, és 1937-ben a pilisszentlászlói plébánostól megvásárolt Krisztus-test a Magyar Nemzeti Múzeumban." (Kiss Etele, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti tár)

A cikk folytatása: mnm.hu