Magart
Libero tellus sit ipsum ante eu Curabur nibh Sed nisl. Nib uis laoet mauris mi est quis nibh porttitor.
Premontrei rend
A premontrei rend célja az ősi feladat megvalósítása: "Contemplata vivere et aliis tradere!" Vagyis: a liturgikus- és magánimából, a Szentírás olvasásából nyert tapasztalatok szerint szeretnének élni, és ugyanezen kincsek által szeretnének másokat éltetni.
Norbert 1080 körül született az Északnémet - Holland határ közelében Genep várurának fiaként. Mint fiatalember előkelő származása révén Xanten város társaskáptalanjának tagja lett, ebből szép javadalmat húzott, de kanonoki kötelességét, a kórusima éneklését valószínűleg mással végeztette. Mint nagy tehetséggel megáldott fiatalt, Henrik császár udvari kancellárként alkalmazta. Életrajzai látványos, pálforduló szerű megtéréséről tudósítanak, mely után felszentelt papként szeretett volna élni xanteni kanonoktársaival, akiket azonban nem sikerült visszafordítani az eredeti szigorú kanonoki életformához. Norbert ezért a pappá szentelése előtti napon minden vagyonát szétosztotta, majd a pápa engedélyével mezítlábas, darócruhás vándorprédikátor lett. Norbert az ősegyház apostolait követte, amikor már a XII. század elején vándorprédikátor lett, és a keresztény tömegek, a befelé fordult monasztikus szerzetesek és a szegény néptől elfordult kanonokok közötti űrt próbálta betölteni. Ebben az életformában követőkre talált, letelepedett az észak-franciaországi Prémontrében és olyan szerzetesrendet alapított, amely a szemlélődő szerzetesi életformát összekötötte az apostoli tevékenységgel. Norbert monostorait városokba, vagy forgalmas helyek közelébe építette, de életük centruma nem a monostor volt, hanem a „nyitott templom”, az abban végzett ünnepélyes liturgia, melyet nem a szerzetesek rítusa, hanem az ünnepélyesebb székesegyházi, „világi” szokás szerint végeztek. Életükhöz Szent Ágoston reguláját választották szabályul. Ez a püspök körül, közösségben élő világi papok életszabálya, így lettek Norbert és követői maguk is szerzetes kanonokok. Öltözékük is kifejezte irányzatuk kettősségét: a fehér, kártolatlan gyapjú a vezeklő szerzetesek ruhájának anyaga, amelyhez kanonoki gallér járul. Norbert hat év után első követőjére, Hugóra bízta Prémontrét, mert magdeburgi érsekké választották. Itt is halt meg 1134-ben és itt temették el szerzetestársai a Mária-templomban. De földi maradványait XVI. század végi szentté avatása után a prágai Strahov premontrei monostorába vitték és jelenleg is ott találhatók. Norbert rendje rohamosan elterjedt szerte Európában. Még az ő életében alapították hazánkban az első premontrei monostort, Váradhegyfokon, a mai Nagyváradon. Az Árpád-korban 4o monostorban szolgálták a „fehér barátok” a magyar népet imádságukkal, lelkipásztori és hiteleshelyi (közjegyzői) tevékenységükkel. A török időben a premontrei házak is elnéptelenedtek. Restaurációjuk a XVII. században a morvaországi premontreiektől kezdődött el: Csornán és Jászón állt vissza a Rend, és a két prépostsághoz csatolták Türje, ill. Lelesz és Nagyvárad prépostságait. A XVIII. században, II. József rendeleteit követően a magyar premontreiek rendjük fennmaradása érdekében a ciszterekhez és a bencésekhez hasonlóan iskolák fenntartását is vállalták és jelentős pedagógiai tevékenységet folytattak. 1989 óta a férfi ág tagjai - két konvent közössége - Csorna és Gödöllő központtal a szombathelyi és a gödöllői gimnáziumot vezetik, templomaikban és a Gödöllőhöz tartozó zsámbéki plébánián lelkipásztori munkát végeznek. A premontrei férfi konventek mintájára még Norbert életében női közösségek is alakultak. Hazánkban is több helyen éltek "Boldogasszony leányai", amint a nép a premontrei nővéreket nevezte. Ünnepi liturgia, korán magyarra fordított zsolozsma, szigorú kontemplatív élet és aktív hiteleshelyi tevékenység jellemezte őket a török uralomig. 1927-ben alakult újjá a magyar Premontrei Női Kanonokrend a dunántúli Külsővaton és hamarosan több kisebb házban folytatták elődeik életstílusát. Zsámbékon napközi otthont és szakiskolát tartanak fenn hátrányos helyzetű gyerekek számára. A premontrei rend célja az ősi feladat megvalósítása: "Contemplata vivere et aliis tradere!" Vagyis: a liturgikus- és magánimából, a Szentírás olvasásából nyert tapasztalatok szerint szeretnének élni, és ugyanezen kincsek által szeretnének másokat éltetni.
A premontrei rend szentjei
BOLDOG HUGÓ a mai Belgium területén, Fosses-la-Ville-ben született 1093-ban. Iskoláinak befejezése után Cambrai püspökének, Burchadnak titkára lett. Szent Norbert 1119-ben II. Gelasius pápától visszatérőben – akitől engedélyt kapott az apostoli igehirdetésre – felkereste régi ismerősét Burchardot. Hugó ekkor találkozott Norberttel.
Ez a találkozás olyan mély benyomást tett rá, hogy azonnal csatlakozott hozzá. Ő lett Norbert első és leghűségesebb tanítványa, munkatársa és kísérője apostoli útjain. 1120-ban Prémontré alapításakor elsőként tette le a fogadalmat. S ha Szent Norbert távol volt, ő vezette a prémontréi kolostort. A templom és kolostorépítkezés felügyeletét is ő végezte. Szervezte a közösség életét, közreműködött több mint 100 rendi alapításnál, szerzeteseket küldött az újonnan alapított apátságokba.
Mikor Szent Norbertet magdeburgi érsekké választották (1126), Hugó lett Prémontré apátja s Norbert halála után az egész rend feje.
1128-tól minden évben Szent Dénes napján (okt. 9-én) összehívta a generális káptalant. Megalkotta az első rendi Statutumokat s valószínűleg a rend szertartás-könyvét (Ordinarius) és a liturgikus könyveket is. Harminc éven át kormányozta Prémontré kolostorát s az egész rendet. Az ő közlései alapján írták meg Norbert életrajzát, mindjárt halála után.
Szegények iránti szeretetét példázza az alábbi történet: 1125-26. telén, mialatt Norbert Rómában tartózkodott, hogy rendjének megerősítését elnyerje, nagy éhínség volt Franciaországban, így Prémontré környékén is. Hugó, mint Prémontré perjele, élelmet osztott a szegényeknek. Néha 500 szegény is jött a kolostorkapukhoz. Mikor Szent Norbert visszajött, megfeddte Hugót túlságos bőkezűségéért, de Hugó ellenérvei megnyugtatták s elrendelte, hogy még 120 szegényt vegyenek gondozásba az eddigiek mellé.
Hugónak nagy tekintélye volt II. Ince pápánál s korának egyházi és világi nagyságainál. E mellett mindig mély alázatosság és elégtelenségének érzése hatotta át. Mikor 1141-ben a chartresi püspökséget felajánlották neki, visszautasította, mert méltatlannak találta magát. Szent Evermod és Miló, a tanítványai közé tartoztak.
Mikor Norbert utódjának megválasztását a szerzetesekre bízta, s ezek Hugót választották meg, Hugó a következőket mondta: "Tudom, hogy Istennek s neked kell mindenekelőtt engedelmeskednem." Soha nem írta alá a nevét, mint „apát”, hanem mint „Isten és Norbert szolgája”.
Boldog Hugó 1164. február 10-én halt meg s a prémontréi templomban temették el.
A francia forradalom leverése után ereklyéit a Prémontré melletti Bassoles plébániatemplomba vitték, 1896–tól Laonban voltak, s az első világháború után a belgiumi Bois-Seigneur-Isaak premontrei apátságba kerültek.
Pierre-Adrien Toulorge o. praem. (1757. nov. 9 – 1793. okt. 13.)
XV. Lajos uralkodása alatt született Franciaországban - az Alsó-Normandia-i Muneville-le-Bingard-ban – egyszerű munkás családban. Már egészen fiatal korában papi hivatást érzett, így lett kollégista, majd papnövendék a közeli Coutancesben. 1782-ben 25 éves korában szentelték pappá. A Doville-i plébánia, ahová kinevezték, a Blachelande-i premontrei apátságnak volt alárendelve. A fiatal papban fokozatosan éledt fel a vágy, hogy csatlakozzon a kanonoki közösséghez. 1787-ben ölti magára a fehér habitust. Noviciátusát a Beauport-i apátságban tölti, majd visszatérése után, 1788 nyarán leteszi fogadalmait. Sem az ifjú kanonok, sem senki akkor még nem gondolja, hogy alig egy év múlva a világ a feje tetejére áll. Az 1789-es forradalommal véget ért a monarchia. Az alkotmányozó nemzetgyűlés elrendelte az egyházi ingatlanok államosítását, a kolostorok bezárását, a szerzetesrendek feloszlatását. A papságról rendelkező polgári alkotmányra (la Constitution civil du Clerge) esküt kellet tenni. Aki ezt megtagadta, azt üldözték. Pierre-Adrien Toulorge sok száz paptársával a száműzetést választotta. Jersey szigetére menekült. Itt megérti tévedését, hogy nem lehet a papi esküjét feladni, és nem teheti meg, hogy önként száműzetésbe vonul. Úgy dönt, hogy titokban visszatér Normandiába. Portbailnál száll partra és kilenc hónapon át fehér reverendájában házról házra járva, szolgáltatja ki a szentségeket. 1793 szeptember 2-án a vándorlástól legyengülve egy csűrben fogják el. Letartóztatják, és Carentan börtönébe viszik. Miután bevallja, hogy ő a is Jersey szigetére menekült papok közé tartozik, halálra ítélik. Vértanúsága előestéjén ezt írja barátjának: „Miképpen lehet, hogy nekem vétkesnek jut a boldogság, hogy részem lehet a vértanúság koronájában. Holnap oltalmazód lesz a mennyben.”
Szent Norbert
Igen tehetséges volt, ezért Henrik császár udvari kancellárként alkalmazta. Életrajzai látványos, pálforduló szerű megtéréséről tudósítanak, mely után felszentelt papként szeretett volna élni xanteni kanonoktársaival, őket azonban nem sikerült visszafordítani az eredeti szigorú kanonoki életformához. Norbert ezért a pappá szentelése előtti napon minden vagyonát szétosztotta, majd a pápa engedélyével mezítlábas, darócruhás vándorprédikátor lett.
