BOLDOG HUGÓ a mai Belgium területén, Fosses-la-Ville-ben született 1093-ban. Iskoláinak befejezése után Cambrai püspökének, Burchadnak titkára lett. Szent Norbert 1119-ben II. Gelasius pápától visszatérőben – akitől engedélyt kapott az apostoli igehirdetésre – felkereste régi ismerősét Burchardot. Hugó ekkor találkozott Norberttel.
Ez a találkozás olyan mély benyomást tett rá, hogy azonnal csatlakozott hozzá. Ő lett Norbert első és leghűségesebb tanítványa, munkatársa és kísérője apostoli útjain. 1120-ban Prémontré alapításakor elsőként tette le a fogadalmat. S ha Szent Norbert távol volt, ő vezette a prémontréi kolostort. A templom és kolostorépítkezés felügyeletét is ő végezte. Szervezte a közösség életét, közreműködött több mint 100 rendi alapításnál, szerzeteseket küldött az újonnan alapított apátságokba.
Mikor Szent Norbertet magdeburgi érsekké választották (1126), Hugó lett Prémontré apátja s Norbert halála után az egész rend feje.
1128-tól minden évben Szent Dénes napján (okt. 9-én) összehívta a generális káptalant. Megalkotta az első rendi Statutumokat s valószínűleg a rend szertartás-könyvét (Ordinarius) és a liturgikus könyveket is. Harminc éven át kormányozta Prémontré kolostorát s az egész rendet. Az ő közlései alapján írták meg Norbert életrajzát, mindjárt halála után.
Szegények iránti szeretetét példázza az alábbi történet: 1125-26. telén, mialatt Norbert Rómában tartózkodott, hogy rendjének megerősítését elnyerje, nagy éhínség volt Franciaországban, így Prémontré környékén is. Hugó, mint Prémontré perjele, élelmet osztott a szegényeknek. Néha 500 szegény is jött a kolostorkapukhoz. Mikor Szent Norbert visszajött, megfeddte Hugót túlságos bőkezűségéért, de Hugó ellenérvei megnyugtatták s elrendelte, hogy még 120 szegényt vegyenek gondozásba az eddigiek mellé.
Hugónak nagy tekintélye volt II. Ince pápánál s korának egyházi és világi nagyságainál. E mellett mindig mély alázatosság és elégtelenségének érzése hatotta át. Mikor 1141-ben a chartresi püspökséget felajánlották neki, visszautasította, mert méltatlannak találta magát. Szent Evermod és Miló, a tanítványai közé tartoztak.
Mikor Norbert utódjának megválasztását a szerzetesekre bízta, s ezek Hugót választották meg, Hugó a következőket mondta: "Tudom, hogy Istennek s neked kell mindenekelőtt engedelmeskednem." Soha nem írta alá a nevét, mint „apát”, hanem mint „Isten és Norbert szolgája”.
Boldog Hugó 1164. február 10-én halt meg s a prémontréi templomban temették el.
A francia forradalom leverése után ereklyéit a Prémontré melletti Bassoles plébániatemplomba vitték, 1896–tól Laonban voltak, s az első világháború után a belgiumi Bois-Seigneur-Isaak premontrei apátságba kerültek.
