Július utolsó vasárnapjának hajnalán fiatalok-idősebbek, nők-férfiak sürögtek-forogtak a templom körül, ahol sátrakat állítottak, meggyújtották a tüzet az üst alatt, székeket, padokat pakoltak, hogy a zsámbéki templomtéri búcsú vendégei egy gondtalan napot tölthessenek el együtt.

Templomunk védőszentjének, Keresztelő Szent János születésének alkalmából került sor erre az alkalomra. A szentmisét Bartal Tamás premontrei jászói apát celebrálta, aki azon a napon ünnepelte pappá szentelésének 56. évfordulóját. A mise után körbetáncoltuk a templomot, majd az asszonyok által készített finomságok asztala várta a kicsiket és nagyokat.
A gyerekek a nővérek kertjében felállított sátrak árnyékában válogathattak különböző feladatok és programok között. A legkisebbeket a babasátor vonzotta, ahol játszhattak, meséket hallgathattak. A nagyobbak zenélhettek, batikolhattak, óriás buborékokat készíthettek, a lányok gyönyörű hajkölteményekkel távozhattak a fonó sátorból, sakkozhattak, focizhattak, gyógynövényekkel és a Nyakas élővilágával ismerkedhettek, hangszereket készíthettek, a fizika törvényeit is megtapasztalhatták érdekes feladatok segítségével, különböző gipszformákat önthettek, és kipróbálhatták a lovagi képességeiket is. A feladatok teljesítése ellenében fagyi jegyet kaptak, amit a gyerekek szívesen váltottak be.
Míg az apróságok a sátrak között többnyire önállóan töltötték a nap jó részét, a szülök a hétköznapi rohanást félretéve nyugodtan tudtak az igényes kézműves termékek sokasága között sétálgatni, nézelődni, és ráérősen beszélgethettek ismerőseikkel, barátaikkal. Aki mélyebb lelki programra vágyott, az imaszolgálathoz csatlakozhatott, szentgyónáshoz járulhatott vagy felzarándokolhatott az Öreg templomhoz az ünnepi vesperásra. Délidőben a finom gulyást „búcsúcédula” ellenében lehetett elfogyasztani a kellemes árnyékban üldögélve.
Idén ünnepeljük templomunk 260. születésnapját. Ez alkalomból a gyerekek legnagyobb örömére elfogyaszthattuk a 260 gyertyával díszített ünnepi tortát.
A tombolát nagy izgalom kísérte, ugyanis az árusok szebbnél szebb portékái kerültek felajánlásra, ezek közé tartoztak az illóolajak, mézeskalácsok, boroskancsók, torták, grillázsok, borok, növények, ékszerek, fonott kosarak, táskák. Minden nyertes elégedetten távozhatott az igényes ajándékokkal.
Délután a jelenlévők apraja-nagyja egyaránt jól szórakozhatott Fabók Mancsi, Vitéz László bábelőadásán, melynek akkor volt az ősbemutatója. A végén megtudhattuk, hogy ez a figura a 19. századból ered. A piros ruháját valószínű a magyar huszároktól kölcsönözte. Ő egy nemzetközi vásári báb, ugyanis több ország meséjében megtalálható, csak másképp hívják, például Németországban Kasparelnek, Oroszországban Petruskának, de Vitéz László csak a miénk.
A Kontáros együttes muzsikája kitűnő talpalávalót nyújtott a táncos lábú asszonyoknak, férfiaknak és apróságoknak, amiből egy fergeteges táncház kerekedett. Az esti éneklés egy pohár bor mellett jó hangulatban telt, utána zárásképpen az Il Silentio-t hallgathattuk meg, majd mindenki nyugovóra térhetett.
Ez a közös nap, a szervezés, ismét összehozta a családokat. Ismét megtapasztalhattuk a közösség erejét, hogy összefogással „sátrakat” mozgathatunk meg.

Selymes Péter és Anita

Július 26. szombat este 7 óra

Teleki Miklós (Budapest) orgonaestje és CD bemutatója a Zsámbéki Premontrei Esték egyházzenei hangversenysorozat részeként a barokk plébánia templomban.

Reggel 6 óra. Álmos tekintetű emberek érkeznek, csöndben szöszmötölnek a templom körüli sátraknál. Virágos kosarak, vödrök, dobozok – kipakolás az autókból, tervezgetés. Egyszer csak megjelenik Antal testvér: „No, kinek segíthetek?” „Jaj, téged az angyal küldött!” „Légy szíves szereld föl, hozd ide, vidd el, … – és beindul a munka. Megjön Márton atya is az elmaradhatatlan „lélekmelegítővel”, amelynek motiváló hatása van azokra is, akik nem kérnek belőle. Vannak sátrak, ahol összeszokott rutinos csapat, előre eltervezett díszítési koncepcióval, gyorsan, összehangoltan dolgozik. Másutt alkalmi a felállás, ki mit tudott hozni, azzal díszít, – helyben formálódik a stáb és az elképzelés. Mindig a kezdet a legizgalmasabb. Leszünk-e elegen? Lesz-e elég virág? Az idén minden korábban virágzott, a rózsa is elhullajtotta első szirmait, a jázmin, a gyöngyvirágcserje, a pünkösdi rózsa is elvirágzott, mégis bőven akad díszítéshez való. Kis csapatok alakulnak a „profik” körül, akik a körmenet útvonalán készítik el a szebbnél szebb motívumokat. Ágnes nővér az Alfa és az Omega a főkapu előtt. A gyerekek, apraja-nagyja is tüsténkedik.  Az idő gyorsan elszáll. Már jönnek a nővérek a laudesre. Gyorsan összeszedjük a széthullott leveleket, szirmokat, itt-ott még kijavítjuk az apró hiányosságokat, megigazítjuk a sátorban a terítőt, a gyertyákat, és újra, évről évre ugyanazzal az izgalommal várjuk az Oltáriszentségben közénk jött Urat. S közben nem csak a templom körül, de a lelkünkben is virágos ösvény és oltár készült az Ő méltó fogadására.