Nagyböjti gondolatok - március 29.

Értékelés:
(0 szavazat)

Március 29.

Az Úrvacsora

Az evangéliumban ezt olvashatjuk: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). Ma az Eucharisztiára emlékezünk, a szeretet adományára, és kimeríthetetlen forrására. Belé van vésve és benne gyökerezik az új parancs: "szeressétek egymást!" (Jn 13,34). A szeretet akkor éri el csúcspontját, amikor az ember odaajándékozza magát másnak, fenntartás nélkül, Istennek és fivéreinek, nővéreinek. Azáltal, hogy a Mester megmosta az apostolok lábát, a szolgálat példáját mutatta meg nekik: "Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,13-14). Ezzel a cselekedettel Jézus feltárja küldetésének sajátos jellegét: "Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha szolgátok volnék" (Lk 22,27). Így Krisztus valódi szolgája csak olyasvalaki lehet, aki "részt vesz" Krisztus tetteiben, kész arra, hogy másokat szolgáljon, még ha az személyes áldozattal jár is. Valóban a szolgálat, vagyis a gondoskodás embertársunk szükségletéről minden jól szervezett hatóság dolga: uralkodni annyit tesz, mint szolgálni. A papi szolgálat, melynek intézményét ma ünnepeljük és tiszteljük, együtt jár az alázatos jelenléttel, különösen azok között, akik rászorulnak.

/Szent II. János Pál pápa; Homília a Lateráni Szent János bazilikában, Róma, 1998. április 9. - nagycsütörtök)

Megjelent: 1456 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned