Rám néz

Értékelés:
(0 szavazat)

„Ragyogtasd fel arcodat szolgád fölött, Isten
szabadíts meg engem irgalmasságodban."

Zsolt 31,17

Rám néz.
Néz rám.
Lenéz rám, mert előtte állok, kuporodok, térdelek. Összetörtem, mindenem fáj, sajog, a szívem, a lelkem, a testem. Ember vagyok – örökké reménykedő és telhetetlen. Oda futottam, elé, az Úrhoz, hogy segítene, mert már nem bírom egymagam, mert mindennek terhe és mindennek határa van. Az én erőmnek feltétlen, igen – de Neki? Ő hatalmas és végtelen, tekints le rám, Istenem!
Még, hogy tekint? Ha csak ezt tenné! De nem, nem csak, és nem is úgy, mintha bárki lennék, hanem éppen én, az Ő porszem teremtménye, a folyton vétkező, a mindenben kétkedő, a kezdő, az újra és újra és újrakezdő. Aki elfelejt minden napot, anyja-apja születését épp úgy, mint a magáét és nem méltó a szeretetre, csak vágyik rá, egyre csak, egyre. És akkor, amikor már végképp nincs semmi emberi erő, megjelenik – éppen Ő, akire nem is számítasz, mert szégyelled magad (előtte leginkább), aki előtt ember el nem rejtheti semmi titkát és nem csak lenéz – de felragyog!
Mintha tudná (perszehogy), hogy mire vágyom: Hogy végre kiismerje valaki minden álmom és el is fogadja azt, szeretettel, féltve, óvva, ha megbotlok támogatva, felkarolva – szóval ott van fölöttem, bennem, értem (érzem) és ott van köröttem, mindenben: kicsiben, nagyban, az Egészben. Mint egy szerelmes, aki átölel, simogat, magához vonz, húz és emel. Tehetném, de Tőle nem szakadok el!
Rám ragyog – mert szeret. Engem. A bűnöst! Ki érti ezt?
És ez az elfogadás, bíztatás, a szeretet maga. Isteni lényeg, mindenek hatalma. Az 1Kor13 nem csak ránk vonatkozik. Nem viselkedési ajánlás, nem tiltás, nem is parancs, hanem magyarázat, szózat, himnusz. Ez maga a lényeg. Adomány – melyben az Úr önmagát mutatja – és ez által lesz megszabadító. Ez az Ő hatalma. Tamás-mivoltunk, földhöz kötöttségünk biztos jele, hogy tudásra, ismeretre vágyunk, s nem elégszünk meg önmagában Vele. Mármint a hittel: hogy létezik és munkál, nincs már kétség, kétkedés, nincs gyomorgörcs és már kérdés sincs, haszontalan, mert minden elrejtve Benne van…
Ez tehát az irgalom, ez szabadít meg. Nem vitatom a módját, a helyet, s az időt, nem adok tanácsot, ötletet: hagyom működni Őt. Talán ez a megszabadítás és egyúttal az irgalom.
Szolgád vagyok, aki lesné minden szavad. Bár barátodnak mondasz, aki ismerhetné titkodat, de nem merem, nem érem fel ésszel. Ember ilyet nem merészel! És a ragyogás – ha csak ez lenne és semmi más, már ez is majdnem a minden. De nem csak ezt sugallja, hanem azt is, hogy szeret engem.
Az Isten.

-rla-

Megjelent: 2840 alkalommal
Tovább a kategóriában: Rómaiaknak írt levél, 8. fejezet »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned