A szokás nem nagyon régi, csupán a 20. sz. elején született. Lehetséges, hogy a szálláskeresést a felnőtt hívek igénye  hívta életre  a  már elprofanizálódott,  gyermek ünneppé vált  betlehemezés helyett. Igazi családi készülődés az ünnepre, az bizonyos.

A képet vagy szobrot, melynek szállást keresnek a rendező énekesasszony vagy maga hinti meg szenteltvízzel, vagy a pap áldja meg. A soros családban  házioltár égő mécsessel vagy gyertyával várja, ahol  mind a kilenc család összegyűlik, amikor esti Úrangyalára harangoznak. Amikor a szentkép az új családhoz megérkezik, letérdelnek, s imádságokat mondanak. A képet a házioltárra helyezik, meggyújtják előtte a mécsest, amely  végig ott ég, amíg a képet másik családhoz nem viszik. A szentkép előtt ájtatosságot is szoktak végezni, majd felajánlják az egész családot a Szent Család oltalmába.

A házbeliek napközben is föl-fölkeresik a képet, hogy rövid fohászkodással üdvözöljék. Ilyenkor  egy-egy szegény családot meg is szoktak ajándékozni, mintha a Szent Családnak adnák. A kilencnapos ájtatosság után a kép vagy a templomba, vagy valami jámbor lélekhez kerül, aki jövő adventig vigyáz rá. -

A helyi változatok közül figyelemre méltó Tordas szlovákból magyarosodott falué: a Szt Család képét megszenteltetik, a 9 fölkeresendő család tagjai gyónással és áldozással készülnek a fogadtatásra. -

   Van, ahol legények hordozzák a Szt Család képét. Ez a férfiak ősi liturgikus elsőbbségének fejleménye, még ebben a jellegzetesen asszonyi szokásban is.