Öröm útja 9. állomás
A föltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak a Tibériás tavánál
P.: Föltámadott az Úr a sírból. Alleluja!
N.: Ki értünk a keresztfán függött. Alleluja!
Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél.
Így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából meg Zebedeus fiai és a tanítványok közül még kettő.
Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled. Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az.
Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs. Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.
Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az!
Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajóval jött, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és még kenyeret is.
Jézus így szólt hozzájuk: Hozzatok a most fogott halakból! Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló.
Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő.
Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanúgy a halat is.
Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül. (Jn 21 1-14)
Duccióról (1255-66 – 1318-19) már szó esett az Öröm út 6. állomásán, itt álljon akkor csupán egy kis történeti adalék róla:
Miközben elismert volt mint festő, igen lázadó polgár hírében állhatott, akit még a boszorkánysággal is kapcsolatba hoztak és 1302-ben ezért bírság fizetésére is köteleztek. Ugyancsak 1302-ben büntették meg a Maremma elleni háborúból való dezertálásért.
Azonban a sok rá kiszabott bírság ellenére is igen tehetős polgárrá vált – egy 1304-es feljegyzés szerint Duccio már egy Siena közeli szőlőskert tulajdonosa és anyagi helyzete még stabilabb lesz, amikor 1308. október 9-én megkapja a megbízást a Maesta elkészítésére a sienai dóm számára. A mű 1311-re készült el, amikor is június 9-én körmenetben szállították át a festő műhelyéből a dómba.
Az utolsó Duccióról szóló feljegyzések 1318-ra datálhatóak, ezért feltételezhető, hogy 1318-1319 táján a festő elhunyt. Hét gyermeke közül legalább kettő szintén festő lett.
