Alapítónkat, Szent Norbertet Lotár császár döntésének megfelelően nem a szé­kesegyházban, hanem a Szűz Mária-templomban temették el. 1522-ben, miután a magdeburgi kolostor is csatlakozott a lutheri reformációhoz, Ques­ten­bergi Gáspár a nagyhatalmú Ferdinánd császár segítségében bizakodva katolikus területre vitette át és a prágai Sion-hegy-monostorban helyeztette el a tiszteletreméltó testet, ahol ma is őrzik.

1630-as statútumok,^[2] a Szentírást szüntelenül olvassák, Krisztust tökéletesen kövessék, a szeretet érzületében pedig a lehető legerősebben ragaszkodjanak hozzá, az ő élete és lelke éltesse őket, és kötelezve legyenek arra, hogy őt a legalázatosabban és legfigyelmesebben szolgálják; rá mint Istenre és mint emberre pedig mélységes tisztelettel tekintsenek, és őutána az ő legszentebb és legédesebb anyja, Mária, a rend pátrónája és védelmezője előtt méltóságteljes és odaadó szolgálattal imádkozzanak és hódoljanak. R.

Végül pedig minket akart tökéletessé tenni, Isten és felebarátaink iránti szeretettel lángra gyújtani, hogy az engedelmesség parancsát követve mi is képesek legyünk másokat tökéletessé tenni és lángra gyújtani. Ez a mi rendünk sajátos lelkülete, célja és küldetése, amelyet szem előtt tartani, amelyre irányulni és minden erőnket megfeszítve örökké törekedni tartozunk, és amelyre hivatásunknál fogva is kötelezve vagyunk. Méltóztassék ezt megadni nékünk a mi legszentebb atyánk, Norbert könyörgései által a mindenható Isten, aki él és uralkodik mindörökké. R.

Plántálta az Isten Norbertet mint gyümölcshozó fát az Egyháznak paradicsomába,^[4] hogy elmélyült imádságban zöldelljen, magasztos szemlélődésben virágozzék és a szeretet tüzétől lángra lobbanva, mind a tevékeny, mind a szemlélődő élet legfelségesebb és legbővebb gyümölcsét adja meg a maga idejében.