Kedves Testvérek!

Mellékelten küldöm húsvéti üzenetemet: egy rövid elmélkedést az Oltáriszentségről. Ezt meg tudjátok osztani a testvérekkel a közösségetekben.

A szerzetesi közösségek ezekben az időkben jelzőfények az Egyház és a társadalom számára, imádságos jelenlétükkel és életmódjukkal emlékeztetnek Isten jelenvalóságára minden körülmények között. Örömmel és elismeréssel látom, hogy sokan közületek hatékonyan igyekeznek elérni Isten népéhez üzenetekkel, a liturgikus ünneplés közvetítésével és az Evangéliumról szóló rövid elmélkedések megosztásával. Igyekszem ebben én is lépést tartani és sokszor tanulok a megosztásaitokból.

Az idei Húsvét, a liturgikus év csúcspontja és az élet forrásának ünneplése nagyon más lesz, mint azt megszoktuk. Amit most megélünk talán egy jó alkalom, hogy hitünk titkát sokkal bensőségesebben, figyelmesebben és odaadóbban ünnepeljük meg. Táplálni fog bennünket ereje által és mélyebben értjük majd meg az Atya együtt szenvedő szeretetének mélységeit. Imádkozom,  hogy  egymással egyetértésben tudjatok élni ezekben a napokban. Legyen ez egy igazi ünnep, derűs és jámbor, amint az a reguláris kanonokokhoz illik.

Kitartó imával mindannyiótók jóllétéért:

Jos Wouters generális apát

Húsvét 2020

Kedves Testvérek és Nővérek!

“Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, fogta a kenyeret”  (1Kor 11,23)

Nem szükséges emlékeztetni benneteket erre a szövegre. Mindannyian jól ismeritek és gyakorta hallgatjátok a legnagyobb tisztelettel és figyelemmel.

Az éjszakán, melyen elárultatott és elfogták, és perbe fogták azok akik halálát akarták, Jézus, közelgő biztos halálának tudatában, arra használta a megmaradt időt, a körülményeket, melyben találta magát, hogy bemutassa a szeretet erőteljes cselekedetét, amelyről mi, minden kereszténnyel együtt azóta is megemlékezünk és amelyet újra és újra megismétlünk.

A szenvedése és halála előtti éjszaka. A kenyértörés és a kehelyben megosztása jeleníti meg halálát a kereszten, egész életét. Ez a mozzanat mutatja be magát Istent, aki szereti ezt a világot, minden bonyolultságával együtt.

Ez az éjszaka lehetett volna teljesen másmilyen, a harag és a félelem ideje. Jézus és tanítványai beszélhettek volna a római megszállás igazságtalanságáról, az országot leigázó kegyetlenségről, a vallási vezetők szűkkeblű hitetlenségéről. Jézus joggal hibáztathatta volna tanítványait lanyhaságukért, értetlenségükért, lassúságukért és gyávaságukért. Oly sok oka lett volna az utolsó éjszakán, hogy panaszkodjon és haragudjon. Talán szó is esett a csalódásról, de nem ez az, amit kaptunk, nem ez változtatta át a kenyeret és a bort. Nem ez az, aminek ereje megváltoztathat bennünket.
Azon az éjszakán, mielőtt elárultatott volna Jézus, átalakította a meglévő rituálékat és szokásokat a szeretet egy olyan cselekedetévé, amely Isten jóságát és szerető jelenlétét nyilvánítja ki a világnak.

A kenyér megtörése és szétosztása, a kehely megosztása, egyszerű és kicsiny gesztusok. Jelentésük az, ami kivételes és súlyos. Szemben az ártatlanul elszenvedett halállal, az igazságtalanság és a fenyegetés idején, Jézus Isten szeretetét mutatja meg, az Atya jóságát. A kenyér és a bor színe alatt önmagát ajánlja fel az Atyának és nekünk.  Ez az egyszerű mozzanat szentség, mert Isten megtörhetetlen szeretetének valóságát jelzi. Az élet erősebb a halálnál.
A mi időnkben is van ok a panaszra. Az idők zordak, félelmet keltőek, az emberek körülöttünk középszerűek, sőt gonoszak, és mi magunk messze nem vagyunk tökéletesek. Az Oltáriszentség, a szeretet jele hűségesen végigkísér bennünket életünkön keresztül, megvilágosítja életünket. Az Áldott Szentség által átalakítva válunk képessé szeretni és a jóság szavait szólni, abban a helyzetben, amiben élünk, és azokkal, akikkel élünk. Egyszerű tettek és szerény szavak ezek talán, de Jézus megmutatja jelentőségüket. Jézus szellemében Isten jósága fénylik át rajtuk és Isten országa épül általuk. Így van Isten köztünk és a világban napjainkban.
Amikor az Eukarisztiát ünnepeljük, amikor imádjuk a Legszentebbet, Isten mindenütt jelenvaló jósága aktuálissá válik számunkra.
Ez évben sok helyen lehetetlen lesz a Szent Háromnapot a megszokott módon ünnepelni. Ez bánatot és nyugtalanságot okoz sok közösségben és azok körében, akik velünk szoktak ünnepelni. Szemlélődjünk imádságos lélekkel Isten szeretetének teljességéről, ami a Feltámadt Úrban él. Ő meg fogja mutatni, hogyan érhetünk el sokakhoz. Az Isten valóban jelenlévő szeretetének jelévé változott Kenyér változtasson meg minket mind mélyebben, hogy az ő képmása felragyogjon bennünk.

Jos Wouters O. Praem.

generális apát

(ford.: Tóth Péter)