Napi Evangélium
-
2024. március 29. â Nagypéntek (Jn 19,12-42)
EttÅl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: âHa szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.â E szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga pedig a bÃrói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hÃvnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Ãgy szólt a zsidókhoz: âÃme, a királyotok!â De azok Ãgy kiáltoztak: âEl vele, el vele! FeszÃtsd meg!â Pilátus megkérdezte: âKeresztre feszÃttessem a királyotokat?â A fÅpapok azonban ezt felelték: âNincs királyunk, csak császárunk!â Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszÃtsék. Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet Å maga vitte, mÃg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hÃvnak. Ott keresztre feszÃtették Åt, s két másikat is vele, jobb és bal felÅl, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készÃtett, és a keresztfára tétette. Ez volt ráÃrva: âA názáreti Jézus, a zsidók királya.â A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszÃtették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felÃrva. A zsidó fÅpapok kérték Pilátust: âNe azt Ãrd: A zsidók királya hanem ahogy Å mondta: A zsidók királya vagyokâ. Pilátus azonban ezt válaszolta: âAmit Ãrtam, megÃrtam.â A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszÃtették, fogták a ruháit, négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért Ãgy szóltak egymáshoz: âEzt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!â Ãgy beteljesedett az Ãrás: âSzétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.â A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nÅvére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanÃtvány, akit szeretett, Ãgy szólt anyjához: âAsszony, Ãme, a te fiad!â Azután a tanÃtványhoz szólt: âÃme, a te anyád!â Attól az órától fogva házába fogadta Åt a tanÃtvány. Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Ãrás, Ãgy szólt: âSzomjazom.â Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus megÃzlelte az ecetet, Ãgy szólt: âBeteljesedett!â Ãs fejét lehajtva kilehelte lelkét. A zsidók pedig, mivel az elÅkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszÃtettek lábszárát, és vetesse le Åket a keresztrÅl. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszÃtettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és vÃz folyt ki belÅle. Az tanúskodik errÅl, aki látta ezt, és az Å tanúságtétele igaz. Jól tudja Å, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Ãrás: âCsontot ne törjetek benne!â Ãs ami az Ãrás más helyén áll: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.â Arimateai József, aki Jézus tanÃtványa volt, bár a zsidóktól való élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Ãgy szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszÃtették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sÃrbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sÃr közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust. Jn 19,12-42Elmélkedés
A kereszt titka
Nagypénteken Krisztus keresztáldozatára és halálára emlékeznek a keresztények világszerte. Az Egyház régi hagyománya szerint ezen a napon nem mutatunk be szentmisét. A nagypénteki szertartás elsÅ része az igeliturgia, amelynek keretében felolvassuk (vagy a templomi kórus elénekli) Jézus szenvedéstörténetét, a passiót, majd ezután következik a szent kereszt elÅtti hódolat és a szentáldozás. A mai egyszerű szertartás minden eleme abban segÃt bennünket, hogy elkÃsérjük Megváltónkat keresztútján és a keresztre irányÃtsuk figyelmünket. Jézus nincs egyedül a keresztúton. Vele vannak a katonák, akik a kereszt súlya alatt többször földre roskadó Jézust korbáccsal kényszerÃtik, hogy felkeljen és tovább menjen. Åk nem Jézus ellenségei, csak a halálos Ãtélet végrehajtói, akik feladatukat végezve teljesÃtik a kiadott parancsot. De ott vannak körülötte ellenfelei is, akik végre elégedettek lehetnek, mert elérték céljukat, sikerült Pilátusból kizsarolniuk a halálos Ãtéletet Jézusra. Ãs ott tolong Jézus körül a gúnyolódó és szitkozódó néptömeg, amely néhány nappal korábban még éljenezve köszöntötte a királyként Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Sok bámészkodó pedig bizonyára kicsit távolabbról figyeli a városból kivonuló sokaságot, talán észre sem veszik a katonák között a keresztjét görnyedten hordozó Jézust. Åk ugyan mind ott vannak Jézus körül, de lelkükben távol állnak tÅle, s nem részesednek szenvedésébÅl.
Rajtuk kÃvül viszont ott vannak azok is, akik együttérzéssel viseltetnek Jézus iránt. Mária, Jézus édesanyja, aki kisebb utcákon haladva próbál elébe kerülni a menetnek, hogy közelébe kerülhessen szenvedÅ fiának. Ãs ott van Cirenei Simon, akit arra kényszerÃtenek a katonák, hogy segÃtsen Jézusnak, s ezáltal társa lesz a kereszthordozásban. De jelen van Veronika is, aki együttérzÅ szeretettel lép Jézushoz, hogy kendÅjével megtörölje az Ãr véres arcát. Az út mellett pedig mindenütt ott állnak a sÃró jeruzsálemi asszonyok. Åk valamennyien részeseivé válnak Jézus szenvedésének.
Bár a keresztúton sokan kÃsérik Jézust és a Golgotán is sok ember jelen van, mégis a kereszten egyedül van Jézus. A keresztre feszÃtés gyötrelmét, az utolsó órák kÃnjait egyedül és magányosan éli át. Ide már senki nem tudja követni. Egyedül kell magára vennie bűneink terhét, egyedül kell végrehajtani a mindhalálig való engedelmesség által a megváltást. A kereszten Jézus azt érzi, hogy mindenki elhagyta. Ãgy imádkozik: âIstenem, Istenem! Miért hagytál el engem?â Azt érzi, hogy még az Isten is elhagyta. VégsÅ leheletével mégis neki ajánlja fel önmagát: âAtyám, kezedbe ajánlom lelkemetâ (Mt 27,46; Mk 15,34). Halálával beteljesedett a megváltás. TeljesÃtette küldetését, âengedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.â Hittel várjuk, hogy az Atya felmagasztalja és feltámassza a halálból.
Mit üzen nekünk a kereszt? Tudnunk kell, hogy az elsÅ keresztény századokban nem volt szokás a keresztre feszÃtett Jézus testét ábrázolni. Helyette inkább csak a kereszt jelet használták a test nélkül, illetve a bárányt, amely a Megváltót jelképezte, aki áldozati bárányként ajánlotta fel magát. A VI-VII. században kezdenek megjelenni a keresztre feszÃtett Jézus ábrázolások. Kezdetben az élÅ Krisztus jelenik meg a kereszten, aki felemeli fejét, nyitott szemekkel az égre néz, s aki a kereszten gyÅzedelmeskedik a halál felett. A keresztábrázolások másik formája a halott Jézus, de ez csak legalább száz évvel késÅbb jelenik meg a keresztény művészetben. A kereszten függÅ halott Jézus fején töviskoszú van, szeme csukva, feje lehanyatlik, teste összeroskadt.
E kétfajta ábrázolásmód a kereszt titkának két oldalát mutatja be számunkra. Jézus egyrészt valóságos Isten, Å a mennyei Atya Fia, aki diadalmaskodik a halál felett, másrészt valóságos ember, akinek emberként kellett megtapasztalni a szenvedést és átélnie a halált. Jézus szenvedése és halála nem volt értelmetlen, hanem ez szerezte meg számunkra a bűnbocsánatot, az Atyával való kiengesztelÅdést, a megváltást és az üdvösséget. Krisztus arra hÃv bennünket, hogy ne utasÃtsuk vissza életünk keresztjeit, hanem vegyük fel minden nap és kövessük Åt. A kereszt titkának megértéséhez csak saját keresztünk elfogadása és türelmes hordozása visz közelebb, s ehhez maga Jézus ad nekünk erÅt. Ha vele élünk, eljuthatunk az örök életre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható és irgalmas Istenünk! Hisszük, hogy a világban mindennek értelme van, még akkor is, ha akaratodat, rendelésedet, szándékaidat emberi értelmünk nem képes azonnal megérteni. Krisztus Urunk kereszthalálának is volt értelme, hiszen a megváltást, az üdvösséget és a vele való kiengesztelÅdést szerezte meg minden ember számára. Meghajlunk a kereszt elÅtt, meghajlunk a kereszt titka, a megváltás titka elÅtt. Meghajlunk az engedelmesség titka elÅtt, amelyet Fiad, Jézus Krisztus tanúsÃtott. Meghajlunk a végsÅkig elmenÅ, önfeláldozó szeretet titka elÅtt. SegÃts minket, hogy felfedezzük a kereszt helyét életünkben!