Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk:

íme, por és hamu vagyunk.

Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté kezdetben [Úr] mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házzá.

És mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktől monda neki élnie.

Csupán tiltá őt egy fa gyümölcsétől. De mondá neki, mért ne ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel az[on] gyümölcstől, halálnak halálával halsz”.

Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördög intetének, és evék az[on] tiltott gyümölcstől, és az[on] gyümölcsben halált evék.

És az[on] gyümölcsnek oly keserű vala leve, hogy torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de mind[en] ő fajának halált evék.

Haraguvék Isten, és veté őt ez munkás világba: és lőn halálnak és pokolnak martaléka, és mind[en] ő nemének.

Kik azok? mi vagyunk.

[A]hogy is ti látjátok szemetekkel: Bizony, egy ember sem kerülheti el ez vermet, bizony, mind ahhoz járó vagyunk.

Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki, és kegyelmezzen, és bocsássa mind[en] ő bűnét!

És imádjuk Szent Asszony Máriát és Boldog Mihály arkangyalt és mind[en] angyalokat, hogy imádjanak érte!

És imádjuk Szent Péter urat, akinek ad[at]ott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind[en] ő bűnét.

És imádjuk mind[en] szenteket, hogy legyenek neki segedelmére Urunk színe előtt, hogy Isten ő imádságuk miá bocsássa ő bűnét!

És szabadítsa őt ördög üldözésétől és pokol kínzásától, és vezesse őt paradicsom nyugalmába, és adjon neki mennyországba utat, és mind[en] jóban részt!

És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Kyrie eleison! (Uram, irgalmazz!)

Zakariás és Erzsébet ünnepe

Zakariás próféta könyvében olvasunk az eljövendő Messiásról, aki jövendölése szerint kiirtja majd a gonoszságot az országból egyetlen nap alatt. Király lesz, trónon fog ülni, viselni fogja a királyi jelvényeket és uralkodni fog. Ahol áll, sarjadni fog valami a lába alatt, és helyreállítja Isten szentélyét. Az üdvösség kezdetét hirdette meg Zakariás, és az új föld, Isten országának az eljövetelét. Istentől kapott kinyilatkoztatásaiból tudjuk, hogy szabadulást hozz a Sarj, Isten Fia a népnek. Felhívja az emberek figyelmét arra, mit kér Isten: gyakorolják az irgalmasságot, legyenek részvéttel egymás iránt, szolgáltassanak igazságot egymásnak, és szívükben legyenek jók.

November 5-én ünnepli az egyház Keresztelő Szent János szüleit. A Szentírás részletesen beszámol János származásáról. Zakariás pap Berechjának, Iddó fiának, Barakiás papnak volt a fia. Papi nemzetség leszármazottja volt, aki Jeruzsálem templomában szolgált, amikor János megszületett. Felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt, Lévi törzséből. Szűz Mária édesanyjának, Szent Annának volt a nővére.

Zakariás nevének jelentése: Jahve megemlékezett. Erzsébeté: Megesküdött az Isten, Isten a tökéletesség. Jánosé: Isten megkönyörült.

Az Evangélium úgy örökíti meg a házaspárt, mint akik jótettekben gazdagon, Isten törvényeit betartva, feddhetetlenül élik az életüket, teljesen igazak Isten előtt. Épp ezért a szomszédság és a családtagok előtt érthetetlen, miért nem született gyermekük. Erzsébet meddő volt. Gyermektelenségük valójában Isten próbatétele volt. János születésével igazolta Isten a hitüket.

Lukács megadja azoknak a személyeknek az uralkodási idejét, akik akkor irányítottak, amikor János elkezdte prófétai működését. Heródes, Júdea királyának uralkodása idején élt Zakariás és Erzsébet. Pilátus 26-36 között volt helytartó, Heródes i.e. 4 – i.u. 39-ig volt Galilea negyedes fejedelme. Két próféta élt ekkoriban, akiket név szerint megnevez, Annás (6-15) és Kaifás (18-36) főpapok.

A család Júdea hegyvidékén élt. A városban állt Zakariás háza, ahová Mária betért Erzsébethez, amikor az a 6. hónapban volt, és itt maradt János születéséig. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, ő pedig eltelt Szentlélekkel.

Lukács párhuzamba állítja János születését Jézus születésének körülményeivel. János kiválasztott volt szüleivel együtt, akinek születése előtt már küldetést adott Isten. Szülei fogantatásától fogva arra szánták, hogy az Úr szolgája legyen. Feladata ugyanaz volt, mint az apjának, csak nem a templomban prédikált, hanem Júdea pusztájában, ami Jerikótól délre eső hegyes vidéken terült el, és a Jordán folyóban keresztelt.

Amikor Zakariásra került sor a jeruzsálemi templomban, hogy tömjénáldozatot mutasson be a szentélyben, megjelent előtte Gábriel arkangyal az oltár mellett állva. Hírül adta, hogy gyermeke fog születni. Ő kételkedett szavaiban, mert idősek voltak Erzsébettel. Az angyal látására pedig félelem fogta el. Gábriel Isten színe előtt állva így beszélt: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz, és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiai felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.” (Lk 1, 13-17)

Zakariást bizonytalankodása miatt Isten megnémította. A pap kilépve a templomból, nem tudott szólni a néphez, amely várta, amiből megértették, hogy látomása volt. Amikor letelt a szolgálat ideje, hazatért otthonába Erzsébethez, aki gyermeket fogant és 5 hónapon át eltitkolta ezt. Isten rátekintett Erzsébetre, az emberek előtti szégyentől megszabadította. Amikor beteljesedtek az angyal által mondottak és megszületett a gyermek, Erzsébet arra a kérdésre, hogy hogyan fogják hívni a fiút, a János nevet mondta. A jegyző méltatlankodására, mert ilyen nevű személy nem volt a leszármazottak között a családban, Zakariás írótáblát kért, és felírta rá a nevet. („János az ő neve.” Lk 1,63) Ekkor megnyílt a szája, újra tudott beszélni és áldotta az Istent. A szomszédokat elfogta a félelem, és a csoda híre elterjed Júdea egész hegyvidékén.

Az Úr keze nyugodott Jánoson. Zakariást betöltötte a Szentlélek, és így prófétált:

„Áldott az Úr, Izrael Istene,

mert meglátogatta és megváltotta népét.

Az üdvösség erejét támasztotta nekünk

szolgája, Dávid házában.

Ahogy mondta a szent próféták szájával

ősidők óta:

megmentett minket ellenségeinktől

és gyűlölőink kezétől,

hogy irgalmazzon atyáinknak,

és megemlékezzék szent szövetségéről.

Az esküről, amelyet atyánknak,

Ábrahámnak esküdött,

hogy majd megadja nekünk,

hogy az ellenség kezéből kiszabadítva,

félelmet nem ismerve szolgáljunk neki,

szentségben és igazságban

színe előtt életünk minden napján.

Téged pedig, fiú, a Magasságbeli

prófétájának fognak hívni,

mert az Úr előtt jársz majd,

hogy előkészítsd útját,

hogy az üdvösség ismeretét add

népének bűnei bocsánatára,

Istenünk könyörülő irgalmából,

melyben meglátogat minket a napkelet

a magasságból,

hogy a sötétben és a halál árnyékában

ülőknek ragyogjon,

és lépteinket a béke útjára irányítsa.”

Hálaénekét Benedictus néven olvashatjuk Lukácsnál (1,68-79).

Jézus születésekor Heródes tudomást szerzett Izrael királyáról a napkeleti bölcsek látogatásával, és gyilkosokat küldött ki megölni a csecsemőket. János ekkor másfél éves volt. Erzsébet a hegyekbe menekült vele, míg Zakariásnak a templomban kellett szolgálnia. Heródes utána küldött, s mert nem adta ki fiát, megölték az oltár közelében. Erzsébetet és Jánost Isten megoltalmazta a barlangban, ahová betértek a katonák elől. Itt dúsan termő fa sarjadt, ami táplálta őket. Zakariás halála után 40 nappal felesége is meghalt, János pedig a barlangban maradt, angyal táplálta őt egészen addig, amíg fel nem nőtt, és el nem kezdte küldetését.

Keresztelő János feladata a bűnből való szabadítás volt. Megmutatta az igaz utat. Igehirdetésében az ítéletre került a hangsúly, az emberekkel szembesítette saját bűneiket, de meg is mondta, hogyan tudnak kilépni abból. Bűnbánatot hirdetett. Új életet, amit a kereszteléssel pecsételt meg. Ugyanúgy, mint Jézus, a templom falain kívül prédikált és olyanok számára is hirdette Isten országát, akik a legnagyobb bűnösöknek számítottak a vallásos előírások szerint. Azt hirdette, hogy nem elég beleszületni a zsidó vallásba, hagyományokba, követni a parancsolatokat és szabályokat, hanem újjá kell születni. A gondolkodásmód megváltozását kérte. A bűnökből való megtérést. Az Istenben való hitet. Irgalmat és jóindulatot a szegények iránt és mértékletességet.

Teveszőrből készített ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az étele a pusztában. Kiment hozzá Jeruzsálem, Júdea és a Jordán egész vidéke. Az emberek megvallották a bűneiket neki, s ő megkeresztelte azokat, akik kérték.

A farizeusok és szadduceusok is kimentek hozzá, de nem voltak őszinték, nem tartottak bűnbánatot. A farizeusok csak a hagyományokat követték, a szabályokat tartották be, de külső látszat volt az istenhitük, képmutatók voltak. Hiányzott belőlük a szeretet. Jézus és János a szeretetet többre értékelte, mint a vallásos előírások betartását. A szadduceusok pedig elvetették az angyalok létezését, nem követték a hagyományokat, nem hittek a feltámadásban. A zsidók ugyan hangoztatták Ábrahámtól való leszármazásukat, de János azt mondta nekik, hogy ez nem elég az üdvözüléshez. Meg kell térni. Mivel ők maguk zárkóznak el a kegyelemtől, bűnük megbocsáthatatlan.

Heródes börtönbe vetette Jánost Machaerus várpalotájában, majd lefejeztette. Mikor Jézus Jánosról beszélt a népnek, úgy jellemezte, mint aki több egy prófétánál. Követnek nevezte, aki előkészítette az ő útját. Ő volt az, akire Izajás próféta utalt, amikor ezeket mondta:

„A pusztában kiáltónak szava:

Készítsétek az Úr útját,

egyengessétek ösvényeit!” (Mt 3,3)

Ondrejcsák Eszter

(NB:: Zakariás és Erzsébet személye nemcsak a kánoni evangéliumokban, hanem a színes történetekben gazdag apokrif irodalomban is szerepel. Zakariás prófétát és Zakariást, Keresztelő Szent János apját, nagyjából 500 év választja el egymástól, mégis a két személy élete sokszor egymásra csúszik a történetekben... HDM)

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Ezek az evangélium igéi.

Mt 5,1-12a