2014. április 7-én 8 órakor, a szíriai Homsz városában, egy ismeretlen álarcos fegyveres behatolt a jezsuita rendház épületébe és a holland származású P. Frans van der Lugt jezsuita atyával akart beszélni. Miután a rendház kertjébe mentek az álarcban lévő fegyveres két fejlövéssel azonnal végzett a jezsuita szerzetessel. Az idén 75. életévét betöltött P. Frans van der Lugt 50 éve élt Szíriában, az arab országot második szülőföldjének tekintette. Szinte egész szerzetesi életén át főleg a szellemileg és testileg sérült gyermekek gondozásával és gondozásuk támogatásáért dolgozott több intézményben. Az utóbbi két év során Homsz óvárosában az egykor 10.000-es nagyságrendű keresztény közösségből mára mindössze 80 lélek maradt, közöttük a lelkipásztoruk, a holland származású jezsuita. P. Frans van der Lugt tudatosan maradt az ostromlott, éhező városban, hogy erőt öntsön a keresztény és muszlim üldözötteknek. Bár az elmúlt hónapokban többször felajánlották neki, hogy kimenekítik a városból, ezt ő tudatosan elutasította, hiszen ezzel magára hagyta volna gondozottait.
Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
Jn 15, 9-17