Február 15.

Néhány szó a bűnről

(...) Azt is megállapíthatjuk, hogy a bűn összeütközést jelent Istennel. Az emberek sokat gondolkodnak erről és azon tűnődnek, honnan ered ez a konfliktus, és vajon jelen van-e minden bűnben... Akkor választjuk Istent, amikor önmagunkat választjuk, és minden pillanatban döntünk Isten mellett vagy ellene. Minden cselekedetben, amikor önmagunkat választjuk, Istent választjuk (vagy ellene döntünk) - ilyen szoros kapcsolatban állunk Istennel! Tehát miért is jelent a bűn összeütközést Istennel? Azt mondhatnám, hogy azért, mert a bűn Isten "ideológiája" ellen való. Isten ideológiája a teremtés gondolata, s abban rejlik, hogy a jó kifejlesztésére irányul, elsősorban az erkölcsi rendben. Másrészről viszont a bűn csupán rombol. Először is azt az alapvető jóságot rombolja, amellyel mindnyájan át vagyunk hatva. A bűn lerombolja a jót, mely a személy, a jót, ami bennem van. Nem én hozom létre önmagamat, és nem vagyok önmagam birtokosa. Végső soron még csak nem is a szüleim adtak életet nekem. Istennek alapvető joga van hozzánk, hiszen ő teremtett minket. Mint az ő teremtményei, bizonyos értelemben áthat minket Isten gondolata, aki mindent megteremt és felnöveszt. És ha én romokat és rombolást hagyok magam körül és önmagamban, akkor ez ideológiai konfliktust jelent Istennel, vagyis más ideológiát követek, nem az övét.

/Szent II. János Pál pápa: Út Krisztushoz, részlet/