Mindkettő a hollandiai Middelburg apátság szerzeteskanonokja volt. Ezt az apátságot az utrechti Godebald püspök alapította 1124-ben. Ő saját szemével látta, milyen romlást okozott Antwerpenben és környékén Tanchelinnek tévtana s hogyan küzdöttek és győztek a tévtannal szemben Norbert és fiai… Antwerpen igyekezett a szerzeteseket állandóan megtartani falai között s ezért átadták nekik a Szent Mihály-kolostort. Onnan hívott meg a püspök néhány premontreit Middelburgba, s átadta nekik a lelkipásztorkodást nemcsak ott, hanem Walcheren-sziget összes plébániáin. Azokért a kiváló szolgálatokért, melyeket a premontreiek az egész környéknek tettek, a kolostor különleges privilégiumokat kapott. Zeland grófság rendjei közt a middelburgi apát volt a rangelső s a gyűléseken helye a gróf jobbján volt. Kezeibe tette le a gróf hivatalbalépésekor az esküt. Az apáti templom volt Hollandia fejedelmének és sok előkelő családjának temetkezőhelye. 1562-ben a kolostor püspökséggé lett. Castrói Miklós, utrechti kanonok volt az első middelburgi püspök s egyúttal apát. Ebben az időben már Hollandiában is érezhetők voltak a Luther által felidézett zavarok következményei. Míg azonban néhány más kolostorba visszaélések lopództak be s a fegyelem lazult, Middelburgban megmaradt a jó szellem. A tudományos munkálkodást buzgón végezték, a könyvtárnak gazdag felszerelése volt, a plébánosok és káplánok, akik a lelkipásztorkodást a számos bekebelezett plébánián ellátták, majdnem teljes számban jámbor és buzgó papok voltak.
Ilyen volt az a kolostor, melynek tagja volt a két vértanú, Jansen Adorján 1529-ben Hilvarenbeckben, egy brabanti faluban született. Ifjúságáról nincsenek értesüléseink. Megmaradt egy véleménye, melyet az 1549-i middelburgi prelátusválasztáskor készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a három jelöltről: Henrici Mátyásról, Philippi Hugóról és Muloch Vincéről adott. Adorján akkor még nem nyerte el a presbiterátust. Prelátussá Henrici Mátyást választották. Ő fogadta a spanyolországi II. Fülöpöt (V. Károly császár fiát) a vlissingeni kikötőben s kísérte ünnepélyesen Middelburgba, ahol a főpapi mise után őt a díszteremben burgundi Miksa alkirály s a nemesség jelenlétében a kezébe letett eskü után beiktatta Zeland 31. grófjának 1549 szeptember 20-án.
Pappá szentelése után Adorján egy ideig káplán volt, majd plébános Achterkerkében, 1572 húsvét óta Monsterben. Ez a helység délnyugatra fekszik Hágától, az Északi-tenger partján. Monsterben addig együtt éltek a plébánialakban La Coupe Adorján plébános (testvére a mártír La Coupe Jakabnak, aki akkor káplán volt Monsterben) s a két paptestvér édesatyja. Azonban La Caupe Adorján meghalt és Jansen Adorján lett utóda. Már ebben a plébániában is mutatkoztak a lutheri eszmék.
Az új plébános, Jansen Adorján teljes buzgósággal végezte a lelkipásztori munkát, de már három hónap mulva el kellett nyernie a vértanúság koronáját. Káplánja, La Coupe Jakab a belgiumi Audenarde-ből származott és 1542-ben született. Bátyját követve ő is belépett a premontrei rendbe Middelburgban s 1561 november végén tett fogadalmat. Szeretetreméltósága és nyájassága által megnyerte minden rendtársának szeretetét. Kortársai kis termete miatt a kis Jákobnak nevezték. Mikor néhány fiatal middelburgi rendtagot különösen Erazmus iratainak olvasása megnyert a protestáns eszméknek, Jakab két másik társával elhagyta a rendházat. Sőt Jakab még egy gúnyiratot is írt a katolikus Egyház ellen. Közben a geuse (koldus) pártiak magukhoz ragadták a hatalmat s Middelburgban a legvadabban erőszakoskodtak s dühüket az egyházi felszerelési tárgyakon töltötték ki, oltárokat, képeket, szobrokat pusztítva el. - Mikor Jakabnak atyja fia szégyenletes hitehagyásáról értesült, útnak indult és Audenardéből Middelburgba ment, hogy fiát megmentse. Akkoriban még életben levő bátyja, Adorján is hatott rá és sikerült rábeszélni a rendházba való visszatérésre. Hosszabb vezeklésnek kellett alávetnie magát és utána a marienhof-i premontrei rendházba került, ahol példásan viselkedett és iratokat szerkesztett a geuse-ok ellen. 1567-ben bízták rá a káplánságot bátyja mellett Monsterben. Idős atyjukat magukhoz vették. A forradalom tüze mindinkább elharapódzott, különösképen mikor Alba herceg nyomasztó uralma érvényesült. A felkelők nassaui Vilmos, orániai herceg vezetésével hatalmukba kerítették Dortrechtet, azután 1572 június 25-én Gorcumot. A geuse-ok vezetője, a marcki gróf a papokat és szerzeteseket elfogatta s egy részüket, köztük Jansen Adorján plébánost és La Coupe Jakab káplánt atyjával együtt Brielle-be hurcolták. A két premontrei foglyul ejtésénél egy geuse, Naaldwyck János cselt alkalmazott. Kopogtatott a plébánia ajtaján és azt mondta a kapunyitó szolgálónak, hogy a plébános jöjjön gyorsan egy beteghez; nem kell semmit sem félnie. A plébános azonnal felkészülődött. E pillanatban benyomultak a geuse-ok a házba és a plébánost káplánjával és annak atyjával elfogták és egy csónakba dobták. Az úton a terheedeni tanya mellett mentek el, ahol halászokkal találkoztak. El akarták adni nekik foglyaikat egy hordó sörért, de a halászok nem mentek bele a vásárba. Megérkezve Brielle-be, Marck grófja kihallgatta őket. Felszólította az atyát, hogy fiát vegye rá a "pápizmus" megtagadására, aki azonban visszautasította ezt. "Tehát inkább meghalni akartok?" - kérdezte a gróf. "Nem fogunk meghalni, hanem örökké fogunk élni" - válaszolta Jakab. Akkor a gróf az atyát szabadon bocsátotta s a két rendtársat sötét börtönbe vitette, ahol még más huszonegy fogollyal együtt voltak elzárva. Két napig étlen-szomjan voltak ott, majd a brielle-i városházán újra kihallgatták őket július 7-én. A két premontrei határozott feleletei után egy korsó vizet és egy kenyeret adtak a foglyoknak. A következő napon, július 8-án András nevű protestáns lelkész hallgatta ki őket. Megkérdezte, hogy mit hisz a két premontrei az Oltáriszentségről. Azt válaszolták, hogy abban Krisztus valóságos testének, vérének, lelkének és istenségének jelenlétét hiszik. A pápa primátusát is beszédes szavakkal védelmezték. A gorcumiak azon fáradoztak, hogy a foglyok szabadulását kieszközöljék s az orániai herceghez fordultak. Ő ki is adta a parancsot a foglyok szabadonbocsátására, azonban Marck grófja nem hajtotta azt végre, hanem este 11 órakor, mikor már tele volt borral, megparancsolta, hogy az összes foglyokat akasszák fel. Másnap az áldozatokat kettőnként egymáshoz kötözve kivezették a katonák a városból oda, ahol azelőtt a szerzeteskanonokok Szent Erzsébetről elnevezett kolostora volt. A geuse-ok az épületet felégették és csak egy pajta maradt meg, melynek falain keresztgerendák voltak. Ezekre tizenkilencet felakasztottak, kettő bátorságát vesztette. A katonák a holttesteket hihetetlen durvasággal még meg is csonkították. Végre a 11, és 12-e közti éjjelen a tetemeket egy derék gorcumi katolikus ösztönzésére a kivégzés helyén két nagy gödörbe temették. Csak 1615-ben tudták kiásni a katolikusok a tizenkilenc gorcumi vértanú csontjait; a brüsszeli ferencrendi templomnak Szent Anna oltárán két aranyozott ereklyeszekrényben helyezték el őket. Az ereklyék ünnepélyes kitételekor, melyet 1616 június 22-én Hovius Mátyás mechelni érsek végzett a parki és dilighemi premontrei apátok segédletével, jelenvoltak ausztriai Albert főherceg és Izabella főhercegnő is. Néhány ereklyét más templomoknak és kolostoraknak adtak, még Spanyolországba is. Averbode és Tongerloo premontrei apátságokban is vannak ereklyék. A grimbergheni kolostorban van Szent Adorján egy miseruhája. Minthogy azonban két tömegsírban temették el a vértanúkat, már nem lehetett később megállapítani, hogy az egyes csontok melyiktől származnak. A vértanúkat X. Kelemen pápa 1675 november 24-én kelt brévéjével boldogokká, IX. Pius pedig 1867 június 29-én szentekké avatta.
