Miután 1453-ban Konstantinápoly elesett, 1454-ben III. Kallixtusz pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy fanatikus lelkesedésével főként Németországban az Oszmán Birodalom ellen gyűjtsön kereszteseket. 1455-ben Magyarországra érkezett és a török elleni széles keresztény összefogás létrehozásán fáradozott. A korábbi sikertelenséggel nem törődve 1456 tavaszán újra lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához.

A sikeresen összegyűjtött irreguláris sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse őt Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Miután Hunyadi hajóhadával áttörte Baltoglu török admirálisnak a Dunán Zimony vonalában felállított hajóhadát, Kapisztránt és az általa toborzott sereget a Száva szigetére küldte. Hunyadi pedig zsoldosaival bevonult a várba, ahol a védők, élükön Hunyadi sógorával, Szilágyi Mihállyal már csak nehezen tartották magukat a szétlőtt falak között. A szultán július 22-én rohamra küldte seregét, ám a vár védői visszaverték a törökök elitalakulatait.

A következő napon Mehmed újabb rohamot akart indítani, de a döntő összecsapást végül a véletlen idézte elő: történt ugyanis, hogy Kapisztrán fegyelmezetlen csapataiból néhány keresztes vitéz átkelt a folyón, és a török tábor szomszédságából nyilazni kezdte az ellenséget. Példájukat egyre többen követték, a szpáhik és janicsárok pedig lassan hadrendbe álltak, hogy szétverjék a támadókat. Kapisztrán meg akarta akadályozni az összecsapást, ezért csónakba szállt, ám kísérlete fordított eredményt ért el: katonái úgy vélték, a szerzetes rohamra buzdítja őket, ezért hamarosan követték "példáját", és áteveztek a Száván, hogy összecsapjanak a törökkel. Miután a csata elkezdődött, a meglepett oszmánok őrizetlenül hagyták táborukat és tüzérségüket, Hunyadi János pedig élt az alkalommal, kitört a várból, és egy lovasrohammal elfoglalta az állásokat. A meglepett topcsiknak arra sem volt idejük, hogy hasznavehetetlenné tegyék ágyúikat, így hamarosan a törökök azt tapasztalhatták, hogy a frontális támadás mellett ágyútüzet kaptak a hátukba. Rövid, öldöklő csata következett, mely során a keresztesek és a várvédők felmorzsolták a támadókat, és megfutamították őket.