Miki Szent Pálra és huszonöt vértanútársára emlékezünk február 6-án.

Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte el a missziót a 16. század első felében. A halálát követő évtizedekben már mintegy 250 ezer lelket számláló katolikus közösség élt az országban Nagaszaki központtal. Tojotomi Hidejosi hadúr és császári főminiszter, aki korábban elnéző volt a keresztényekkel szemben, a kudarcba fulladt koreai háború miatt ellenük fordult. A jezsuitákat kiutasította az országból, néhányan azonban maradtak, és folytatták a térítést. 1593-ban pedig ferencesek érkeztek Japánba a Fülöp-szigetekről, Manilából. A tilalom ellenére nyíltan hirdették az evangéliumot, sőt, két konventet és kórházakat is alapítottak. Hideyosi 1596 decemberében elfogatta a ferenceseket, s velük együtt három jezsuitát, valamint tizenöt japán hívőt, akik a ferences harmadrend tagjai voltak.

Miután megkínozták és megcsonkították a huszonnégy rabot (bal fülüket levágták), kereszthalálra ítélték őket. Ezt követően kocsira kötözve körülhurcolták őket Meakóban, majd elindították őket Nagaszaki felé. Mintegy ezer kilométert kellett megtenniük gyalog. Az volt az uralkodó szándéka, hogy amerre csak elhalad a menet, elrettentsék a keresztényeket a hitüktől. Ám éppen az ellenkezője történt: a vértanúságra kiválasztottak mindenütt erőt öntöttek a hívekbe, azok pedig különféle módokon szolgálatukra voltak. E szolgáló keresztények közül ketten csatlakoztak is a rabok menetéhez, hogy mellettük lehessenek, ezért a parancsnok őket is halálra ítélte.

A kivégzésre február 5-én került sor Nagaszakiban, a Tatejama-dombon. Az áldozatok a Te Deumot énekelve készültek a halálra, és a keresztről buzdították a hívőket. A vértanúk között lévő gyermekek a Laudate pueri Dominum (Dicsérjétek, gyermekek, az Urat) kezdetű zsoltárt énekelték. A keresztrefeszítés után lándzsaszúrással ölték meg a vértanúkat.