Március 24.

Magány és öröm

Amikor [az Úr Jézus] azt mondja: "Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál mennyei Atyádhoz" (Mt 6,6), az emberi lélektől olyan aszketikus erőfeszítést kíván, melynek nem magában az emberben van vége. A bezárkózás ugyanakkor az emberi szív legőszintébb megnyitása is. Nélkülözhetetlen akkor, ha találkozni akarunk az Atyával. "Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz". Itt az a kérdés, vissza tudjuk-e szerezni a gondolat, az akarat és a szív egyszerűségét, mely ahhoz szükséges, hogy önmagunkban megtaláljuk Istent, és Isten éppen erre vár, hogy hogy az ember közelébe jusson, aki magába mélyed és ugyanakkor nyitottá válik Isten igéjére és szeretetére! Az így felkészült lélekhez akar Isten szólni. Igazságot és szeretetet kíván adni, melynek valódi forrása benne van.

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd a Vatikánban, 1979. február 28./

Március 23.

Isten életszentségre hívja a családokat

Valójában a családon keresztül az egész emberi élet a jövő felé irányul. Családban jön az ember a világra, növekedik és érik. A családban válik egyre érettebb polgárává hazájának és növekvő mértékben tudatos tagjává az egyháznak. A család jelenti továbbá az első, meghatározó környezetet, ahol mindenki megszerzi önazonosságát és beteljesíti saját emberi és keresztény hivatását. Végül pedig a család az a közösség, melyet semmilyen más közösség nem képes pótolni. (...) Ténylegesen a család az a sajátos és alapvető szeretet- és életközösség, melyre minden egyéb közösség és társadalom alapulhat. Ezért, amikor Isten áldását kérjük a családokra, imádkozzunk azokért a nagy közösségekért, amelyeket itt képviselünk. Imádkozzunk a nemzetek és államok jövőjéért, valamint az egyház és a világ jövőjéért.

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd a családokhoz, Rio de Janeiro, Brazília, 1997. október 5./

Március 22.

Az igazi szeretet

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel" (1Kor 13,4-7). Az őszinte szeretet, amihez Pál apostol himnuszt írt a korinthosziaknak címzett első levelében, követelésekkel teli. De ezen igények alatt található meg a szépsége. Csak azok követelhetnek szeretetet másoktól, akik képesek a szeretet nevében áldozatot hozni. A mai világ fiatalságának fel kell fedeznie ezt a szeretetet, mert ez az igazi és biztos alapja a családnak. Erélyesen vissza kell utasítani minden olyan hamis helyettesítését, amilyen például a "szabad szeretet". Hogy hány család ment tönkre emiatt! Soha ne felejtsétek el, hogy az érzelmeink vakon követése gyakran a szenvedélyeink rabjává tehet minket!

/Szent II. János Pál pápa; Előadás a kubai fiataloknak, Camagüey, 1998. január 23./