Reggel 6 óra. Álmos tekintetű emberek érkeznek, csöndben szöszmötölnek a templom körüli sátraknál. Virágos kosarak, vödrök, dobozok – kipakolás az autókból, tervezgetés. Egyszer csak megjelenik Antal testvér: „No, kinek segíthetek?” „Jaj, téged az angyal küldött!” „Légy szíves szereld föl, hozd ide, vidd el, … – és beindul a munka. Megjön Márton atya is az elmaradhatatlan „lélekmelegítővel”, amelynek motiváló hatása van azokra is, akik nem kérnek belőle. Vannak sátrak, ahol összeszokott rutinos csapat, előre eltervezett díszítési koncepcióval, gyorsan, összehangoltan dolgozik. Másutt alkalmi a felállás, ki mit tudott hozni, azzal díszít, – helyben formálódik a stáb és az elképzelés. Mindig a kezdet a legizgalmasabb. Leszünk-e elegen? Lesz-e elég virág? Az idén minden korábban virágzott, a rózsa is elhullajtotta első szirmait, a jázmin, a gyöngyvirágcserje, a pünkösdi rózsa is elvirágzott, mégis bőven akad díszítéshez való. Kis csapatok alakulnak a „profik” körül, akik a körmenet útvonalán készítik el a szebbnél szebb motívumokat. Ágnes nővér az Alfa és az Omega a főkapu előtt. A gyerekek, apraja-nagyja is tüsténkedik. Az idő gyorsan elszáll. Már jönnek a nővérek a laudesre. Gyorsan összeszedjük a széthullott leveleket, szirmokat, itt-ott még kijavítjuk az apró hiányosságokat, megigazítjuk a sátorban a terítőt, a gyertyákat, és újra, évről évre ugyanazzal az izgalommal várjuk az Oltáriszentségben közénk jött Urat. S közben nem csak a templom körül, de a lelkünkben is virágos ösvény és oltár készült az Ő méltó fogadására.