A Szentatya a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, december 8-án tette közzé Patris corde („Atyai szívvel”) kezdetű apostoli levelét, abból az alkalomból, hogy IX. Piusz pápa 150 éve, 1870. december 8-án nyilvánította az Egyház védőszentjévé Jézus nevelőapját, Szent Józsefet. Azzal a céllal tette ezt Ferenc pápa, hogy növelje a tiszteletet és a szeretetet e nagy szent iránt, bíztasson a követésére, és a közbenjárására indítson imáinkban.
A pápa hosszan kitér levelében József erényeire. Egy bátor, felelősségteljes, gyengéd apát mutat be, aki szembenézett az élete során a problémákkal, ami azzal járt, hogy vállalta a feladatot és Isten Fiának nevelője, tanítója, Máriának pedig a férje lett. Azért tudta ezt megtenni, mert teljesen rábízta magát Istenre, elfogadta, amit Isten rá bízott, és engedelmes volt. Elfogadó magatartása arra hív bennünket is, hogy legyünk elfogadók másokkal szemben. Ő elfogadta Máriát feltétel nélkül, mert tudott bízni az angyal szavaiban, aki többször csak álmában adta tudtul Isten akaratát. Olyannyira hitt, hogy az éjszaka közepén útnak indult Egyiptomba a családjával, megvédve ezzel a kis Jézust. Innen hazatérve Galilea eldugott kis falujába tért vissza, ahol egész életében rejtett életet élt, mégis kísérője volt Jézusnak már születése előtt.
Szent József tanú volt, arra, hogy megszületett a Messiás, akit az istállóban látogattak meg a pásztorok és a mágusok. Ő adott neki nevet, „Jézust”, amit az angyal őrá bízott. Ő volt az, aki felajánlotta a gyermeket az Úrnak a jeruzsálemi templomban. Aggódott ő is, ahogyan Mária, amikor elvesztették a 12 éves gyermeket, ami az apai szerepére hívja fel a figyelmünket: ő védelmezte a családot, ő gondoskodott róluk, ő építette fel a házukat, és adott otthont Jézusnak, ő vezette be az életbe és a mesterségbe. Bár csak egyszerű ács volt, de „igaz ember”, ahogy Máté evangélista nevezte.
József mindig készen állt Isten akaratának teljesítésére. El merte vállalni a feladatot, hogy Mária jegyese marad, és nem bocsátja el őt, hanem feleségül veszi, bár először Mária terhességét értetlenül fogadta, mert felzaklatta a váratlan esemény, hiszen Mária tisztaságában maximálisan bízott. Mégsem akarta megszégyeníteni őt, hanem eldöntötte, hogy titokban bocsátja el, de ezt az angyal érkezése után elvetette, s eldöntötte, hogy Mária gyermekét fel fogja nevelni. Ezért nevezik az Evangéliumok Jézust mindig Józseffel kapcsolatban említve úgy, mint „József fia”.
Ha a Bibliai jeleneteket nézzük, akkor azt látjuk, hogy szerepét és jellemét leginkább Máté és Lukács említi meg, de csak annyit mondanak róla, amennyiből kirajzolódik apai feladata és az üdvtörténetben betöltött szerepe. Mert József az üdvösséget szolgálta. Nem önmagára tekintett, hanem Máriára és Jézusra. Így élte le az életét. Ezzel összekötő kapocs lett az Ószövetség és az Újszövetség között, azáltal, hogy Dávid házából származott, akinek a családfájából kellett az eljövendő Messiásnak megszületnie, Isten Dávidnak tett ígérete szerint. Istent szolgálva lett József a szolgája Jézusnak és Máriának, mert őt az Atya erre rendelte; felelősséget vállalni értük. Így aktív szerepet töltött be az üdvtörténetben. Apai szívvel szerette Jézust.
XII. Piusz pápa Szent József fontosságára figyelmeztetve a hívőket, úgy állítja elénk, mint a munkások védelmezőjét. II. János Pál pedig a Megváltó őrzőjeként mutatja be. Szent József lett az Egyház „atyja”, akinek közbenjárását kérhetjük nehézségek, problémák esetén, oltalomért fordulhatunk hozzá. Azt „tanítja nekünk, hogy az Istenbe vetett hit magában foglalja azt a hitet is, hogy ő félelmeinken, gyarlóságainkon, gyengeségünkön keresztül is képes működni.” Ahogyan azt is, „hogy az élet viharai közepette nem szabad félnünk Istenre hagyni életünk hajójának kormányát”. (Ferenc pápa)
József élete bizonyíték. Mert az Evangéliumot meg lehet élni, Isten törvényeit be lehet tartani. József és Mária egész életében betartotta a parancsolatokat, nem tértek el attól. Jézust Istennek való feltétlen engedelmességre nevelték. Házasságuk, szülői szerepük mutatja, hogy akik látszólag láthatatlanok, azok sokszor a főszereplői az üdvösség történetének. Isten azokat választja ki szolgálatára leggyakrabban, akik „jelentékteleneknek” tűnnek, mégis a legfontosabb szerepet hagyja rájuk, mint Máriára és Józsefre.
- Piusz pápa Quemadmodum Deus kezdetű dekrétumában 1870. december 8-án kiemelte, hogy az egyszerű emberek nagyon értékesek és a hétköznapokban ők adnak reményt, jó példát a felelős magatartás terén. József észrevétlensége Galilea kis falujában szembetűnő az Evangéliumokban, ami számunkra azt az üzenetet közvetíti, hogy a Szentlélek erejéből fakadóan bármi lehetséges és a hit minden eseménynek értelmet ad a világon.
József példáját követve ne közösítsünk ki senkit, hanem részesítsük előnyben a gyengéket, ahogy ő őrizte Máriát a terhessége alatt és védelmezte a kis Jézust. Munkájával kenyeret és méltóságot adott a családnak. Szerepét nem csökkenti le még az sem, hogy Jézus nyilvános működése előtt meghalt, vagyis sohasem volt híres, nem került a középpontba. Egy apa volt, egy ács és egy férj Názáretben. Csendes, dolgos és szerény életét élt családjával haláláig.
Amikor XII. Piusz pápa 1955. május 1-jén létrehozta a munkás Szent József ünnepét és ehhez kapcsolódóan teljes búcsút hirdetett, a munkavégzés méltóságának adott fontosságot. Jelenleg a szenthez kapcsolódó ünnepnap a szerda, ezen kívül őt ünnepeljük a márciusi hónapban, minden hónap 19-én, a Szent Család ünnepén, május 1-jén stb. Gyakran a hívők a „jó halál kiesdeklőjeként” imádkoznak hozzá.
A Szentatya imájával kérhetjük a közbenjárását az év minden napján, amit az apostoli levél végén őhozzá intézett:
Üdvöz légy, Megváltó őrzője,
Szűz Mária férje!
Isten rád bízta Fiát;
Mária beléd vetette bizalmát;
Krisztus veled lett emberré.
Ó, boldog József, mutatkozz apának felénk is,
és vezess bennünket az élet útján!
Nyerj nekünk kegyelmet, irgalmat és bátorságot,
és védj meg minden bajtól!
Ámen.
A 2021-es Szent József évhez kapcsolódó búcsúkról az Apostoli Penitenciária dekrétumában olvashatunk, amely a mellékletben található meg.
Ondrejcsák Eszter