PÜNKÖSD
Szerelmed, mint folyó, kiárad,
átszakítod a gátakat,
a nyelvek új hangot találnak,
ugrál a szív, majd megszakad,
új varázslata van a tájnak,
valószínűtlen virradat.
Érezni a lét szívverését,
hegy és völgy megrendül bele,
a nap meglódult, lobog és ég,
fehér lángod játszik vele,
s az éjszakában sincs sötétség,
csak szerelmed tűztengere.
Tégy engem tűzzé, hadd lobogjak,
gyönyörű tűzvész legyek én,
lángba boruló házsoroknak
tüze a város közepén,
miközben sorra tüzet fognak,
akik csak káromkodni szoktak,
a csüggedők, az elbukottak,
és föllángol az új remény.
Minden jog fenntartva.
Copyright © Kovács Gábor, 1990.