Immaculata nővér

Értékelés:
(2 szavazat)

 

2018 nyarán kezdődött… akkoriban már egyre biztosabban éreztem, hogy Isten szerzetesnek hív. Érdeklődéssel nézegettem a női közösségeket a honlapokon. Sokat szimpatikusnak találtam, de egyik sem fogott meg annyira, hogy felkeressem őket. Egyszer aztán eljött hozzánk Pécsre misézni Gellért atya Gödöllőről. Előtte nem gondoltam a premontreiekre, gyakorlatilag semmit sem tudtam róluk. A szentmisét követően utánanéztem, van-e ennek a rendnek nővéri közössége is, s láttam, hogy van, amit pedig olvastam róla, nagyon szimpatikus volt. Hónapokig nem mertem kapcsolatba kerülni velük, majd végül ősszel írtam Ágnes nővérnek, aki elhívott egy hétvégére Zsámbékra, éppen Krisztus Király ünnepére. Tetszett itt, ezért eljöttem megint, és megint, majd Pünkösdkor jelölt lettem, augusztusban teljesen ide is költöztem.

Nem akartam egyszerre több helyet megnézni, összezavarni magam. Máshová nem is mentem el. A premontrei rend honlapján találtam a nővérekre. Tetszett, amit olvastam róluk. A rend lelkisége fogott meg leginkább, az, amit Szent Norbertről és az őt követők életéről megtudtam. A gyönyörűen végzett liturgiával, illetve a régi rítussal való megismerkedésem óriási szerepet játszott a hitem elmélyülésében, így mindenképp olyan közösséget kerestem, ahol a liturgia szépsége és igényessége elsődleges szempont. Nagyon tetszett az is, hogy a helyieket próbálja segíteni a rend, úgy, ahogy arra éppen szükség van.

Amikor először idelátogattam, otthon éreztem magam. Azóta egyre jobban megismertem a rend lelkiségét. Azt érzem, hogy számomra ez az igazi. Úgy szeretem az egészet, ahogyan van. Jelenleg Szent Norbert két életrajzát fordítom latinból magyarra. Ezzel is egyre többet megtudok róla, és a korai premontrei lelkiségről… Ezt én tökéletesnek látom.

Legjobban a szentmisét és a zsolozsmát szeretem. Számomra énekelve gyönyörű. Emellett a csendes szentségimádást is nagyon szeretem. Pécsett majdnem minden nap el tudtam menni csendes szentségimádásra munka után, erre nagy szükségem is volt akkor.

Fontos állomás volt az ide vezető úton 2017-18 fordulója. Már hosszú ideje motoszkált bennem a szerzetesség gondolata, de soha nem mertem komolyabban eljátszani vele, egyrészt, mert kamaszkorom óta arról ábrándoztam, hogy nagy családom lesz sok gyerekkel, másrészt pedig tökéletesen alkalmatlannak és méltatlannak éreztem magam az egészhez. Addigra viszont olyan volt, mintha állandóan üldözne a dolog, és annyira nem hagyott nyugodni, hogy aludni is alig tudtam tőle. Az év végi hálaadó szentmise után eljutottam arra a pontra, hogy nincs erőm tovább kapálózni, feladom, úgyis az lesz, amit Ő akar. A mise végén ott maradtam a székesegyházban, és kértem a Jóistent, mondja meg, mit akar velem, mit csináljak. Megígértem, hogy nagyon fogok Rá figyelni, teljesen erre fogom szánni az új évet, de legyen nagyon egyértelmű, mit szeretne. Mivel megfogadtam, hogy nagyon figyelni fogok, elkezdtem mindennap szentmisére és lehetőleg szentségimádásra is járni, és pár hetente gyónni, hogy meghalljam, mit akar.

Engem az vezet legközelebb Istenhez, ha időt töltök Vele. Ha próbálok rá figyelni a csendes szentségimádás alatt vagy a Szentírás olvasás közben. Többféleképpen szoktam imádkozni. Van, hogy kinyitom a Bibliát, elkezdem olvasni, s ezzel kapcsolatban elkezdek elmélkedni. Van olyan is, hogy csak egyszerűen bemegyek a kápolnába vagy a templomba, és ott vagyok csendben, igyekszem nem gondolni semmire, csak az Úr jelenlétére figyelni.

A legnagyobb örömet a szerzetességben az jelenti számomra, hogy teljesen átadhatom magam Istennek. Az a gondolat, hogy Krisztus menyasszonya lehetek, a legnagyobb dolog a világon. Az, hogy Ő kerül az első helyre… ez az Istennek való átadottság.

Szívesen foglalkozom gyerekekkel, jelöltként a tanodában segítettem. Klasszika-filológiát (latint és ógörögöt, illetve a hozzátartozó klasszikus kultúrát, irodalmat, művészettörténetet) és romanisztikát tanultam Pécsen, majd latin-olasz szakos középiskolai tanárként diplomáztam három évvel ezelőtt. Mindig is nagyon szerettem a nyelvtanulást. Ágnes nővér azt kérte, hogy a noviciátus alatt tanuljak spanyolul. Most ezt csinálom. Felsőfokú nyelvvizsgám van angolból, németből és olaszból, illetve tanultam valamennyit portugálul.

Mielőtt ide kerültem, szerettem főzni. Amióta itt vagyok, csak kuktáskodni szoktam Ágnes nővér mellett, de azt is élvezem. Szeretek még sportolni és kirándulni. Egy időben elég sokat jártam futni. Mostanában inkább tornázom, a szabadidőmben pedig szívesen olvasok. Érdekelnek a mesék, a mítoszok, a legendák, nagyon szeretem a görög-római mitológiát, a szentekről szóló történeteket, tovább nagy kedvencem J.R.R. Tolkien legendáriuma. Hímezni tanulok, illetve Gertrúd nővér tanít szolfézsra és zongorázni.

A szüleim elváltak, amikor öt éves voltam. Baján nőttem fel, anyukám nevelt a testvéremmel együtt. Ő két évvel fiatalabb nálam, Leventének hívják. Nekem mindig ő volt a legjobb barátom. Édesanyám Ausztriában él. Van egy féltestvérem apukám oldaláról, de vele nem igazán tudom tartani a kapcsolatot. Ő most hetedikes. A családom egyáltalán nem hívő, vagyis leginkább a „csak névleg katolikus” jelző illik rájuk. Nálunk mindenki meg van keresztelve, templomban esküszik és pap temeti, de itt véget is ér a történet: még Karácsonykor és Húsvétkor sem mennek a templom közelébe. Nem is igazán tudtak mit kezdeni vele, amikor 17 éves koromban egyszer csak számukra érthetetlen módon elkezdtem a katolikus hittel ismerkedni és templomba járni.

Nincs különösebb vágyam a szerzetességgel kapcsolatban. Csak azt szeretném, ha a helyemen, ahová Isten szánt, azt tudnám tenni, amit Ő akar. Üdvözülni szeretnék, ez a fő célom. Szeretném magam teljesen Istenre bízni.

A rendben a Szeplőtelen Szűzanyáról lettem elnevezve. Mindig is nagyon szerettem a Szűzanyát, s mielőtt ideköltöztem volna, szívesen jártam egy Mária-kegyhelyre, a pécsi Havas Boldogasszony-templomba. A megtérésem is a Szűzanyához kapcsolódott: egy erdélyi kirándulás során a csíksomlyói kegytemplomban „vágott fejbe a Szentlélek” – máshogy nem igazán tudom leírni az élményt. A noviciátus megkezdése előtt sokat gondolkodtam azon, vajon ki lenne nekem a legjobb védőszent. Arra jutottam, hogy akárkit is kapnék védőszentül, úgysem tudnék felérni hozzá, így amikor erről beszéltünk Ágnes nővérrel, mertem olyan szemtelen lenni és előhozakodni a leghatalmasabb pártfogóval.

A fatimai jelenéskor megmondta a Szűzanya, hogy legvégül az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. Ha Őrá bízom magam, nagy baj nem történhet.

Szerkesztette: Bernadett n.

Megjelent: 419 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned