Húsvét 5. vasárnapja Péter atya elmélkedése

Értékelés:
(0 szavazat)

Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek. Tamás erre azt mondta neki: Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat? Jézus azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt. Ekkor Fülöp kérte őt: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk! Jézus így válaszolt neki: Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.                    Jn 14, 1-12

 

Az imádság vagy az Evangélium olvasása közben bennünk is feltámad a vágy: látni szeretnénk Jézust, akihez szólunk, aki szól hozzánk. Milyen jó lett volna akkor, ott és vele élni!  Tamásnak azonban megmondta Jézus: Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittekJn 20, 29

Fülöp apostol kérdése a mi kérdésünk is: Látni szeretnénk az Atyát! A hit bizonyosságában szeretnénk élni mindennapjainkban, és az Isten színről-színre látásában a boldog örök életben! Jézus a mostani húsvétban nekünk is ugyanazt válaszolja, amit Fülöpnek és a többi apostolnak mondott: Aki engem lát, az látja az Atyát is. Fülöp már 3 éve Jézussal élt, vele vándorolt, hallhatta tanítását, vele evett-ivott az utolsó vacsorán, de még nem ismerte őt igazi és teljes mivoltában. Nem hitte, hogy Jézus az Atyában van, és az Atya őbenne. – És mi? Az, ami egykor végbe ment az apostolokkal, az átmenet a tapasztalatból a hitbe, a hitből a látásba, az a mi Pászkánk is, a mi húsvéti átmenetünk is. 

Az Isten az időben, térben, testben élő ember számára megfoghatatlan, mert lélek. Csak azt tudjuk róla, amit szavával, tetteivel kinyilatkoztatott önmagáról. De ismeri a mi vágyainkat, hogy látás- ízlés-tapintással, emberi módon szeretnénk látni őt. Mondhatjuk, hogy ezért lett emberré. Ezért is! Az ember Krisztusban megjelent az Isten. Megjelenése titkát, az epifániát vízkeresztkor külön is megünnepeljük.

Aki engem lát, látja az Atyát is! Aki hallgatja Jézust, eljuthat odáig, hogy tanítása, személye ÚT az Atyához. Ha rá figyel, megismeri az igazságot, és azt, hogy ő maga az IGAZSÁG. Tetteit látva tapasztalhatja, hogy ő az ÉLET, életet ad, az élet szerzője, mert halála és feltámadása révén megnyitotta nekünk az örök életbe vezető utat. – Idáig eljutottak az apostolok, és talán mi is, a mai tanítványok.

Azonban ennél is többről van szó: Aki engem lát, látja az Atyát is! Jézusban az Isten testi, látható alakban jelent meg. A betlehemi gyermekben, a názáreti munkásban, a palesztinai vándorló rabbiban a tanítványok az Atya Egyszülöttjének a dicsőségét láthatták. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Kol 1,15 A kereszten felmagasztaltban, a feltámadottban és mennybe emelkedőben az Isten belső életének a titkát, az Isten dicsőségét szemlélhették az apostoli tanúk. A mi hitünk pedig az ő látásukon alapszik. Az apostolok látása, tapasztalata mintegy megtestesült az Egyház apostoli hagyományában, és az Írásokban. Az Eucharisztiában, a szentségi jelekben, magában az egy, szent és apostoli Egyházban, továbbá embertestvéreinkben látható, érzékelhető valóságokon keresztül a hit szemével az Isten láthatatlan, szellemi világával találkozunk. Ezért fontos, hogy a szentmisében az Írások kifejtése után megvalljuk a hitünket. Mindezt abban a reményben tesszük, hogy földi életünk végén is lesz egy átmenetünk, pászkánk: eljutunk a hitből a látásba, a színről-színre látásba, reményünk szerint az Isten dicsőségét szemléljük!

„Az Eucharisztia által egységben vagyunk az Atyával és a Fiúval.” Erről szólnak egy 1600 éves írás részletei a csatolmányban.

Péter atya

Megjelent: 61 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned