EV Jn 10,1-10
A Jó Pásztor ezen a vasárnapon tovább vezet minket a húsvéti öröm-úton, Ő vezet mindennapi életünkben, és Ő vezet az örök élet jó legelőjére. A János-evangélium 10. fejezetének gazdag hasonlata szerint 1) Jézus Krisztus a Jó Pásztor, 2) mi az ő nyája vagyunk, 3) továbbá ő maga is juh (Bárány), 4) egyszersmind Ő az akol kapuja, 5) végül pedig apostolait is pásztorokká tette. A hasonlat a teljes Szentírás számtalan képéhez kapcsolódik, majd keressük ki az ajánlott helyeket!
A Gondviselő, a Mennyei Atya emberré lett Fia által úgy szereti és ismeri teremtményeit, az embereket, mint egy igazi pásztor a nyáját. Mindenkit szeret, mindenkit ismer, számon tartja az egész emberiséget. Ez felfoghatatlan nagy titok. Talán egy keveset megértettem a hasonlatból, amikor Erdélyben egy pásztorral találkoztam, aki távolról ismerte minden egyes jószágát. Jézus, a Jó Pásztor szeret, és személy szerint ismer mindnyájunkat, és akár egyetlen elveszett gyermekének is utánajár. vö. Lk 15,4
Rólunk, Jézus Krisztus nyájáról mondja Péter apostol: Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához. 1Pt 2,25 Mi, az Egyház tagjai, hallgatunk a Jó Pásztor szavára, befogadjuk a tanítását, és tettekre is váltjuk. Mt 7,24 Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő népe vagyunk, az ő legelőjének nyájai. Zsolt 94,7 Az Úr az én pásztorom, nincsen hiányom semmiben, Egyházának jó legelőjén tanításával vezet, és szentségi kegyelmeivel erősít, irgalmassága kísér életemnek minden napján. vö. Zsolt 22,1-2
A mi pásztorunk egy velünk: maga is bárány. Ö az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Iz 53,7-8 Ezt a jövendölést olvasta a vallásos hívő etióp főember, és amikor kifejtette Fülöp diákónus, hogy ez a juh maga Jézus Krisztus, az értünk önmagát feláldozó Isten Fia, ez az ember rögtön Krisztus követője lett, megkeresztelkedett. Megrendítő szép történet, olvassuk el! (Csel 8,26-40).
Én vagyok a juhok ajtaja - mondja Jézus. Az életét feláldozó Jó Pásztor a „Mennyország kapuja”. Mindenki Krisztus megváltó szenvedése, halála és feltámadása által érheti el az üdvösséget. Aki krisztuskövető az életében, aki türelmes a szenvedésben, vagy aki egyszerűen csak elvállalja élete terheit, talán anélkül, hogy valaha hallott volna Krisztusról, és üdvösségre jut, az Krisztuson, a kapun keresztül jut be a Mennyország „aklába”, mert Jézus azért jött, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
A Jó Pásztor meghalt, de feltámadt. És feltámadása után pásztorokat rendelt nyája fölé. Az őt háromszor megtagadó Pétertől háromszor megkapta a szeretet válaszát. Ezért átruházta Péterre a Jó Pásztor feladatát: Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat! Péter és utódai megbízást kaptak az Úrtól, és két évezred óta sokaknak továbbadták a pásztori feladatot. A meghívás azonban mindig a Jóistentől jön. A hivatások melegágyai a keresztény családok, a keresztény közösségek, iskolák. A mai napon a Jóisten hívását készséggel elfogadó fiatalokért imádkozunk, és kérjük, adjon lelki erőt és hűséget azoknak a fiataloknak, akik napjainkban kezdték el a szerzeteséletet a premontrei atyák és nővérek közösségeiben! Péter atya
„Kegyes Pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged,
Te legeltesd, védd a népet, Te mutasd meg kegyességed
fönn az élők közepett!” (Az úrnapi szekvenciából - Sík Sándor fordítása)