Húsvét 4. vasárnapja, Péter atya elmélkedése

Értékelés:
(0 szavazat)

EV Jn 10,1-10

A Jó Pásztor ezen a vasárnapon tovább vezet minket a húsvéti öröm-úton, Ő vezet mindennapi életünkben, és Ő vezet az örök élet jó legelőjére. A János-evangélium 10. fejezetének gazdag hasonlata szerint 1) Jézus Krisztus a Jó Pásztor, 2) mi az ő nyája vagyunk, 3) továbbá ő maga is juh (Bárány), 4) egyszersmind Ő az akol kapuja, 5) végül pedig apostolait is pásztorokká tette. A hasonlat a teljes Szentírás számtalan képéhez kapcsolódik, majd keressük ki az ajánlott helyeket!

A Gondviselő, a Mennyei Atya emberré lett Fia által úgy szereti és ismeri teremtményeit, az embereket, mint egy igazi pásztor a nyáját. Mindenkit szeret, mindenkit ismer, számon tartja az egész emberiséget. Ez felfoghatatlan nagy titok. Talán egy keveset megértettem a hasonlatból, amikor Erdélyben egy pásztorral találkoztam, aki távolról ismerte minden egyes jószágát. Jézusa Jó Pásztor szeret, és személy szerint ismer mindnyájunkat, és akár egyetlen elveszett gyermekének is utánajár. vö. Lk 15,4

Rólunk, Jézus Krisztus nyájáról mondja Péter apostol: Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához1Pt 2,25 Mi, az Egyház tagjai, hallgatunk a Jó Pásztor szavára, befogadjuk a tanítását, és tettekre is váltjuk. Mt 7,24 Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő népe vagyunk, az ő legelőjének nyájaiZsolt 94,7 Az Úr az én pásztorom, nincsen hiányom semmiben, Egyházának jó legelőjén tanításával vezet, és szentségi kegyelmeivel erősít, irgalmassága kísér életemnek minden napjánvö. Zsolt 22,1-2

A mi pásztorunk egy velünk: maga is bárány. Ö az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki szájátIz 53,7-8 Ezt a jövendölést olvasta a vallásos hívő etióp főember, és amikor kifejtette Fülöp diákónus, hogy ez a juh maga Jézus Krisztus, az értünk önmagát feláldozó Isten Fia, ez az ember rögtön Krisztus követője lett, megkeresztelkedett. Megrendítő szép történet, olvassuk el! (Csel 8,26-40).

Én vagyok a juhok ajtaja - mondja Jézus. Az életét feláldozó Jó Pásztor a „Mennyország kapuja”. Mindenki Krisztus megváltó szenvedése, halála és feltámadása által érheti el az üdvösséget. Aki krisztuskövető az életében, aki türelmes a szenvedésben, vagy aki egyszerűen csak elvállalja élete terheit, talán anélkül, hogy valaha hallott volna Krisztusról, és üdvösségre jut, az Krisztuson, a kapun keresztül jut be a Mennyország „aklába”, mert Jézus azért jött, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

A Jó Pásztor meghalt, de feltámadt. És feltámadása után pásztorokat rendelt nyája fölé. Az őt háromszor megtagadó Pétertől háromszor megkapta a szeretet válaszát. Ezért átruházta Péterre a Jó Pásztor feladatát: Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat! Péter és utódai megbízást kaptak az Úrtól, és két évezred óta sokaknak továbbadták a pásztori feladatot. A meghívás azonban mindig a Jóistentől jön. A hivatások melegágyai a keresztény családok, a keresztény közösségek, iskolák. A mai napon a Jóisten hívását készséggel elfogadó fiatalokért imádkozunk, és kérjük, adjon lelki erőt és hűséget azoknak a fiataloknak, akik napjainkban kezdték el a szerzeteséletet a premontrei atyák és nővérek közösségeiben!              Péter atya

Kegyes Pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged,

Te legeltesd, védd a népet, Te mutasd meg kegyességed

fönn az élők közepett!” (Az úrnapi szekvenciából - Sík Sándor fordítása)

Megjelent: 730 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned