A premontrei rend szentjei

Értékelés:
(2 szavazat)

BOLDOG HUGÓ a mai Belgium területén, Fosses-la-Ville-ben született 1093-ban. Iskoláinak befejezése után Cambrai püspökének, Burchadnak titkára lett. Szent Norbert 1119-ben II. Gelasius pápától visszatérőben – akitől engedélyt kapott az apostoli igehirdetésre – felkereste régi ismerősét Burchardot. Hugó ekkor találkozott Norberttel.

Ez a találkozás olyan mély benyomást tett rá, hogy azonnal csatlakozott hozzá. Ő lett Norbert első és leghűségesebb tanítványamunkatársa és kísérője apostoli útjain. 1120-ban Prémontré alapításakor elsőként tette le a fogadalmat. S ha Szent Norbert távol volt, ő vezette a prémontréi kolostort. A templom és kolostorépítkezés felügyeletét is ő végezte. Szervezte a közösség életét, közreműködött több mint 100 rendi alapításnál, szerzeteseket küldött az újonnan alapított apátságokba.

Mikor Szent Norbertet magdeburgi érsekké választották (1126), Hugó lett Prémontré apátja s Norbert halála után az egész rend feje.

1128-tól minden évben Szent Dénes napján (okt. 9-én) összehívta a generális káptalant. Megalkotta az első rendi Statutumokat s valószínűleg a rend szertartás-könyvét (Ordinarius) és a liturgikus könyveket is. Harminc éven át kormányozta Prémontré kolostorát s az egész rendet. Az ő közlései alapján írták meg Norbert életrajzát, mindjárt halála után.

Szegények iránti szeretetét példázza az alábbi történet: 1125-26. telén, mialatt Norbert Rómában tartózkodott, hogy rendjének megerősítését elnyerje, nagy éhínség volt Franciaországban, így Prémontré környékén is. Hugó, mint Prémontré perjele, élelmet osztott a szegényeknek. Néha 500 szegény is jött a kolostorkapukhoz. Mikor Szent Norbert visszajött, megfeddte Hugót túlságos bőkezűségéért, de Hugó ellenérvei megnyugtatták s elrendelte, hogy még 120 szegényt vegyenek gondozásba az eddigiek mellé.

Hugónak nagy tekintélye volt II. Ince pápánál s korának egyházi és világi nagyságainál. E mellett mindig mély alázatosság és elégtelenségének érzése hatotta át. Mikor 1141-ben a chartresi püspökséget felajánlották neki, visszautasította, mert méltatlannak találta magát. Szent Evermod és Miló, a tanítványai közé tartoztak.

Mikor Norbert utódjának megválasztását a szerzetesekre bízta, s ezek Hugót választották meg, Hugó a következőket mondta: "Tudom, hogy Istennek s neked kell mindenekelőtt engedelmeskednem." Soha nem írta alá a nevét, mint „apát”, hanem mint „Isten és Norbert szolgája”.

Boldog Hugó 1164. február 10-én halt meg s a prémontréi templomban temették el.

A francia forradalom leverése után ereklyéit a Prémontré melletti Bassoles plébániatemplomba vitték, 1896–tól Laonban voltak, s az első világháború után a belgiumi Bois-Seigneur-Isaak premontrei apátságba kerültek.

 

Pierre-Adrien Toulorge o. praem. (1757. nov. 9 – 1793. okt. 13.)

XV. Lajos uralkodása alatt született Franciaországban - az Alsó-Normandia-i Muneville-le-Bingard-ban – egyszerű munkás családban. Már egészen fiatal korában papi hivatást érzett, így lett kollégista, majd papnövendék a közeli Coutancesben. 1782-ben 25 éves korában szentelték pappá. A Doville-i plébánia, ahová kinevezték, a Blachelande-i premontrei apátságnak volt alárendelve. A fiatal papban fokozatosan éledt fel a vágy, hogy csatlakozzon a kanonoki közösséghez. 1787-ben ölti magára a fehér habitust. Noviciátusát a Beauport-i apátságban tölti, majd visszatérése után, 1788 nyarán leteszi fogadalmait. Sem az ifjú kanonok, sem senki akkor még nem gondolja, hogy alig egy év múlva a világ a feje tetejére áll. Az 1789-es forradalommal véget ért a monarchia. Az alkotmányozó nemzetgyűlés elrendelte az egyházi ingatlanok államosítását, a kolostorok bezárását, a szerzetesrendek feloszlatását. A papságról rendelkező polgári alkotmányra (la Constitution civil du Clerge) esküt kellet tenni. Aki ezt megtagadta, azt üldözték. Pierre-Adrien Toulorge sok száz paptársával a száműzetést választotta. Jersey szigetére menekült. Itt megérti tévedését, hogy nem lehet a papi esküjét feladni, és nem teheti meg, hogy önként száműzetésbe vonul. Úgy dönt, hogy titokban visszatér Normandiába. Portbailnál száll partra és kilenc hónapon át fehér reverendájában házról házra járva, szolgáltatja ki a szentségeket. 1793 szeptember 2-án a vándorlástól legyengülve egy csűrben fogják el. Letartóztatják, és Carentan börtönébe viszik. Miután bevallja, hogy ő a is Jersey szigetére menekült papok közé tartozik, halálra ítélik. Vértanúsága előestéjén ezt írja barátjának: „Miképpen lehet, hogy nekem vétkesnek jut a boldogság, hogy részem lehet a vértanúság koronájában. Holnap oltalmazód lesz a mennyben.”

Megjelent: 10219 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Szent Norbert Premontrei rend »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned