A premontrei Generális káptalan üzenete

Értékelés:
(0 szavazat)
  1. július 22. és augusztus 4. között tartotta a hollandiai Rolduc apátságban a Premontrei Rend Generális Káptalanját. Ennek keretében hat évente összegyűlnek a rend vezetői, hogy megvitassák szerzetesrendünk legfontosabb örömeit és kérdéseit. Magyarok heten képviselték közösségeinket: ketten Nagyváradról, ketten Csornáról, egy atya Gödöllőről, egy a felvidéki Jászóról, egy nővér pedig Zsámbékról. A két hetes konferencia végén a káptalan 120 résztvevője záró üzenetet intézett a rend minden tagjához, és a rendhez közel állókhoz.

Kedves testvérek és nővérek!

Nagy szeretettel üdvözlünk mindenkit Rolduc-ből, ahol Szent Norbert atyánk a legenda szerint megmenekült egy veszélyes pók mérgezésétől. A Premontrei Rend Generális Káptalanjára gyűltünk itt össze Hollandiában, a világ minden tájáról, 6 különböző kontinensről. Tudjuk, hogy ez a hely fordulópontot jelentett Szent Norbert személyes hivatásában a Prémontré megalapításához vezető úton. Összegyűltünk mind, elöljárók és küldöttek, résztvevők és fordítók, fogadalmas férfiak és nők, harmadrendiek és megfigyelők több mint 20 országból, hogy részt vegyünk 2018. évi összejövetelünkön, amely egyben a rend legfőbb törvényhozó testülete is. Külön öröm nekünk, hogy itt lehetett közöttünk Hermenegild Noyens, nyugalmazott generális apátunk is.

Tamás generális apát úr július 22-i, vasárnapi szentbeszédével megadta káptalanunk alaphangját, amikor így szólt hozzánk: Az Úr hívott minket itt össze a világ minden tájáról, az Ő nevében gyűltünk össze nagy elvárásokkal és reményekkel. Benne egyesülnek különbségeink és különbözőségeink. Az Úr most is itt van, mi pedig az Ő színe előtt állunk. Nyissuk hát ki szívünket és elménket, hallgassunk rá, hogy az Ő lelke vezessen bennünket, hogy az Ő békéje uralja összejövetelünket, hogy az Ő szeretete, amely a tökéletesség köteléke, járjon át bennünket ezekben a napokban. Benne egyek vagyunk, csak benne lehetünk „egy szív és egy lélek”-ké. Az Isten felé vezető úton elé tesszük vágyainkat és kéréseinket, minden reményünket és könnyeinket.

Nyitóbeszédében, a már nyugalmazott generális apát emlékeztetett az előző két káptalan mottójára, amelyek a liturgikus év kiemelt ünnepei voltak (Húsvét és Pünkösd). A 2018. évi káptalan mottója pedig a Megtestesülés: Nativitas Christi – Nativitas Ordinis (Krisztus születése – Rendünk születése). Tamás generális apát úr beszédében felhívta a figyelmünket: Az a vágyam, hogy minden, amiről beszélünk, vitatkozunk és döntünk, segítsen abban, hogy minél emberibbek legyünk. Igazi emberek és szerzetesek, akik egyre jobban hasonlítanak Jézusra, „aki az emberekhez lett hasonlóvá, … megalázta önmagát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,7-8). Az Ő megtestesülése megnyitja számunkra az utat, hogy egyre inkább olyanok legyünk, mint Ő; és egyre közelebb legyünk hozzá – az Isten felé vezető utunkon.

A Generális Káptalan elmúlt napjaiban sok fontos pillanatot átéltünk. Első feladatunk volt az új generális apát, az averbodei apátságból érkező flamand Jozef Wouters megválasztása. A Káptalan kifejezte nagyrabecsülését a most már nyugalmazott Tamás generális apátunknak 15 éves elkötelezett szolgálatáért. Miután meghallgattuk a szerzetesrendünk helyzetéről szóló beszámolót, hamar élénk eszmecsere alakult ki új Konstitúciónk (rendi alapdokumentumunk) körül. A megbeszélések után, beépítve több indítványt, a végső szöveget végül elsöprő többséggel fogadták el a káptalan tagjai. Fontos fejlődés volt e tekintetben, hogy a könnyebb kezelhetőség végett két részre lett osztva rendi alapdokumentumunk: Konstitúciókra és Statutomokra (egy alkotmányos és egy jogi részre). Kulcsfontosságú pillanata volt megbeszélésünknek, amikor eldöntöttük, hogy a szentségimádás is kapjon kiemelt helyet rendi alapokmányunkban.

Bár a káptalant jórészt munkával töltöttük, nem csak dolgoztunk két héten keresztül. Július 29-én, vasárnap, elhagytuk a rolduc-i apátság izzasztó és párás melegét, hogy részt vegyünk a szintén hollandiai Berne-i apátság új sörének bemutatásán. Az új sör neve találóan „Generális Apát” lett, amelyet egy drón szállított József új generális apátunk kezébe az égből. Erre az eseményre egy fogadás keretében került sor, amelyen közreműködött a község rezesbandája is. Az ünnepségre a helyi püspök által bemutatott ünnepélyes szentmise, és Dénes helyi apát úr és rendtársai által szervezett ebéd után került sor. Ezután másfél órával következett az egész Generális Káptalan talán legmeghatóbb találkozása: meglátogattuk a premontrei rend egy szemlélődő, imádságos elvonultságban élő nővérközösségét Oosterhout-ban. Minden szerzetesnővér közreműködött a fogadásunkban, távozásunkkor pedig mindannyian a kapuban integettek nekünk. Szinte kézzelfogható volt örömük és szeretetük. A mi számunkra pedig jó volt megtapasztalni, hogy vannak olyan emberek, akik egész életüket arra szentelték, hogy mindannyiunkért imádkozzanak. Ezt az érzést ők így fogalmazták meg egy másik bemutató alkalmával: Nekünk szükségünk van rátok, nektek pedig szükségünk van ránk.

De nemcsak ezen a vasárnapon tapasztaltuk meg a környék vendégszeretetét. Szerdán Szent Norbert életének két fontos helyszínét kerestük fel: Gennep városát, ahol született; és Xantent, ahol felnőtt. Egy nagyon tartalmas napot töltöttünk ezeken a helyeken, amelynek a programját még felsorolni is hosszú lenne. De itt mondunk köszönetet: mindkét település polgármesterének vendégszeretetéért; Gennep város költőjének, aki saját versét szavalta el nekünk; hogy ebédünket Szent Norbert szülőházának szomszédságában költhettük el; és hogy a xanteni Szent Viktor Székesegyházban imádkozhattuk el a zsolozsma esti dicséretét, Szent Norbert ereklyéinek jelenlétében – hála legyen Istennek ezekért, és sok még sok másért! Köszönjük, hogy megérezhettük, hogy szent rendalapítónk ma is sokat jelent e vidék lakosságának.

Itt Rolduc-ben, a Generális Káptalanon megtapasztalhattuk a communio-t – azt a közösségi élményt, amely ma is arról tanúskodik, hogy a Premontrei Rend egy élettel teli valóság. E közösségi élménynek különleges megtapasztalása volt, amikor a káptalan befejezése előtt a magyarországi Gödöllői Perjelséget a káptalan többségi szavazással apátsági rangra emelte, így a jövőben a közösség Gödöllői Premontrei Apátságként folytathatja közösségi életét. Isten éltesse őket! Különösen is hálásak vagyunk, hogy szerzetesnővéreink és harmadrendieink is megosztották velünk tapasztalataikat. Ez a két hét jó alkalom volt arra, hogy meghallgassuk egymást, megerősítsük és szorosabbra fűzzük barátságok szálait egy olyan közösségben, amely átszövi az egész földet.

Szeretnénk külön köszönetünket kifejezni a káptalan titkárságának, valamint Dénes apát úrnak és segítőinek, akik kiváló munkát végeztek a káptalan megszervezésével. Szívből köszönjük mindannyiuknak!

Végezetül, egy imával szeretnénk zárni sorainkat:

Mindenható Isten,

hálát adunk neked a Premontrei Rendért,

és mindazért amit teszel értünk,

és amit tettél értünk az elmúlt 900 évben.

Mennyei Atyánk,

egy külön imádsággal járulunk színed elé,

szerzetesrendünk 900. évfordulójára készülve.

Te vezess minket, te indíts minket!

Töltsd meg szívünket és lelkünket jelenléteddel.

Mutasd meg az utat, amelyen járnunk kell.

Segíts, hogy szerzetesrendünk az egész világon

telve legyen szeretettel, törődéssel és elkötelezettséggel

az emberek iránt.

A Te megtestesült Fiad volt megváltásunk kezdete.

Add, hogy szerzetesrendünk,

amely 1121 karácsonyán született Prémontrében,

újra élővé tudja tenni az Urat;

hogy növekedni tudjunk

szeretetben, munkában és egységben

egy gondoskodóbb Egyházért és világért,

Szent Ágoston és Norbert atyáink közbenjárására.

Ámen.

Kelt a Hollandiában, a Rolduc-i Apátságban, 2018. augusztus 4-én.

A Premontrei Rend Generális Káptalanjának tagjai

Megjelent: 177 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Premontrei nővérek PERJELVÁLASZTÁS »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned