A Zsámbéki Plébánia szinódusi összegzése

Értékelés:
(2 szavazat)

Mi, a zsámbéki egyházközség Ferenc pápa által meghirdetett szinódusi folyamatra a következő ajánlásokat és véleményeket gyűjtöttük össze.

"Szemlélni Krisztus arcát, és pedig Máriával együtt szemlélni - ez az a program, amelyet a harmadik évezred hajnalán az Egyháznak adtam, amikor arra szólítottam föl, hogy az új evangelizáció lelkesedésével evezzen a mélyre a történelem tengerén."  (Szent II. János Pál)

A zsámbéki plébánia különleges helyzetben van, mert szerzetes rendi plébánia, amely termékeny, gyümölcsöző, mert

  1. Erőteljes összefüggés látható, hogy azokon a plébániákon, ahol szerzetesrendek is vannak, illetve részt vesznek a mindennapi életben és természetesen a liturgiában, az egyházközség kiszínesedik és a hívők közelebb kerülhetnek a rendi közösségekhez, nem lesz számukra idegen ez a forma, hanem az életük részévé lesz és büszkén tekintenek rájuk.
  2. Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! A rendi közösségek kiváló példái ennek.
  3. A szerzetesrendek jelenléte alapvetően meghatározza a liturgiát, amelynek számos előnye van, mint pl. állandóság, kiszámíthatóság, színvonal megtartása. Ugyanakkor az is látható, hogy kevesebb tér marad az ettől eltérő liturgiára, amely problémát jelenthet az egyházközségek egyes rétegei számára pl. fiatalok, akik inkább elpártolnak olyan plébániákra, ahol az ő korosztályuknak jobban megfelelő liturgikus elemek is vannak.

EGYSÉG

  1. Kerüljön közelebb egymáshoz az egyház vezetése, a papok és a hívek. A nyáj és a pásztor az Egyház minden szintjén haladjon együtt. Az Egyháznak legyenek “bárányszagú” pásztorai.
  2. Legyen az Egyház kevésbé megosztó. Senkit se hagyjon hátra. Azokat sem, akik ragaszkodnak hagyományokhoz (pl. zsinat előtti liturgia), és azokat sem, akik az új lelkiségi utakat keresik. Ne csak a "beavatottaké" legyen, hanem legyen képes bevonzani a "passzív" keresztényeket is. A „magam módján vallásos vagyok” embereket vezessük vissza a forráshoz. Az egyház legyen közvetlen és érthető.
  3. Az Egyház jövője elsősorban a jövő nemzedékeire kell, hogy építsen. Legyen képes a gyerekeket, fiatalokat megszólítani, bevonzani.
  4. A digitális világban sem nélkülözhetjük a jelenléti-közösségi alkalmakat.
  5. Tudatosítsuk, hogy az Egyházban mindenkinek személyre szabott szerepe, feladata van. Fontos a hívek aktív bevonása az Egyházba, hogy aktív résztvevők legyenek, ne kívülállók. Mindenki adja hozzá azt a talentumát, amivel a Közösséget előbbre viszi. Minden megkereszteltnek kötelessége az evangelizáció, ha másként nem, akkor az áldozatos, példaadó életével.
  6. Házaspároknak és családoknak, mint legkisebb közösségeknek felkarolása és szerepüknek növelése.
  7. Ügyelni kell, hogy a szinódusi folyamat ne okozzon további elvilágiasodást, deszakralizálást.
  8. A szinódus legyen alkalom önvizsgálatra. Szembe kell nézni a bűnökkel. Kiengesztelődésre van szükség, az áldozatok aktív segítésére, és olyan rendszerre, amely a bűnök elkerülését biztosítja.
  9. Az Egyház legyen határozott a támadó, rágalmazó és erkölcstelenséget agresszívan terjesztő provokátorokkal szemben.

KÖZÖSSÉG

  1. Az Egyház alapja a működő és élő kisebb-nagyobb közösségek kezdve a plébániákon belüli néhány fős közösségektől a plébániákon átívelő nagyobbakig. Az Egyház, mint intézmény a közösségnek adott szintjén támogassa ezek működését.
    1. A lelkipásztor jelenlétével erősítse a közösségeket
    2. Erősebb - lelki, támogató - kapcsolatot kell kialakítani a közösségek és a "klérus" közt, valamint a közösségnek egymás közt.
  1. Alapvető emberi szükségletek: élmény – kapcsolat – bizalom - szeretet. Ezeket nem egy intézmény, hanem egy jól működő közösség tudja betölteni.
  2. Az élő közösségekben a tagok elköteleződése, szorosabb és emberibb kapcsolata, feladatok vállalása stb. önmagát erősítő folyamat, mely ösztönzőleg hat az intenzívebb lelki életre. A közösségnek megtartó ereje van.
  3. Egyik kisközösség se legyen idegentest az egyházközségek életében.
  4. Befelé kell fordulnunk, meg kell térnünk egyénileg naponta, igenis lehetőleg naponta szentáldozáshoz járulnunk, ehhez gyónni kell menni, amilyen sűrűn szükséges. Mert az a mi első és egyetlen feladatunk a világon, hogy közösségben váljunk szentté, ne hagyjunk senkit magára.
  5. A közösség feladata, hogy tagjait segítse az életszentség felé.

PASZTORÁCIÓ

  1. A pasztoráció minden megkeresztelt ember kötelessége. Minden ember Isten képmása. Isten mindenkit hív és nekünk is mindenkit hívni kell. A pasztoráció segítés ahhoz, hogy Istent megtaláljuk és velük együtt eljussunk az örök életre.
  2. Az Egyház legyen szolgáló egyház, legyen kész személyesebb pasztorációra. Erősödjön az Egyházban a tevékeny, segítő szeretet.
  3. Az Egyház intézményeinek menedzselése miatt ne szoruljon háttérbe a lelkipásztorkodás.
  4. Az evangelizáció a karitatív tevékenységen keresztül - Isten jóságának közvetítése.
  5. Az Egyház aktívan vegyen részt az oktatásban és fektessen hangsúlyt a társadalmi egyenlőtlenségekre, szerepvállalásra.
  1. Az oktatásban kiemelt cél legyen a helyes életvitelre nevelés, hogy szélesebb körben tudatosítva legyenek azok a praktikák, amelyekkel takarékosabb és kevésbé pazarló életet éljünk - semmink sincs, mindent Istentől kaptunk, a mi személyes felelősségünk ezekkel jól gazdálkodni.
  2. Kapjon hangsúlyt a teremtés védelme.
  1. A saját szűkebb környezetünkben észre kell venni a problémás helyzeteket és elkezdeni a segítést - fontos a helyi kisközösségek szerepe ebben is.
  2. A segítő szándékot helyi szinten pl. plébániának, karitász csoportnak, szerzeteseknek kell felajánlani, hogy a segítő szándék szolgáló szeretetté váljon.
  3. A rászorulóknak adjunk akár csak alkalmi munkát, beszélgessünk velük, hallgassuk meg őket, szánjunk időt rájuk, figyelmesen, alázattal bánjunk velük.
  4. Az egyházközség legyen befogadó közösség, haladjunk együtt az érdeklődőkkel.
  5. Az Egyház kifejezetten ügyeljen arra, hogy a felajánlott adományok a megfelelő helyre kerüljenek, ez jelenjen meg statisztikában és hirdetésekben, hogy a visszaélések látszatát is elkerülje.
  6. Plébániai szinten olyan közösségek létrehozása szükséges, amelyekben a tagok legfőképp idejüket és tapasztalataikat tudják átadni a rászorulóknak. Így megvalósulna, hogy nemcsak halat és hálót, de halászni tudást is adjunk.
  7. Karitász bank létrehozása országos szinten.

PÁRBESZÉD

  1. Legfontosabb a nagy-nagy nyitottság és elfogadás, végtelen irgalom és örök bölcsesség. Szerető figyelem, barátságos odafordulás, együttműködő kísérés a közösségek és az egyén felé. 
  2. Elengedhetetlen a rendszeres párbeszéd a hívőkkel: igények felmérése, megszólítás közösségként és személyesen is.
  3. Az egyházközség életébe való aktív bevonás: az egyházközség munkájában, szolgálatában kapjanak közösségként együtt végezhető feladatokat, pl. karitatív tevékenységek, liturgikus szolgálat (pl. fiataloknak “gitáros” mise) – ez egyaránt építi a közösséget és erősíti az egyházközséghez való tartozást.
  4. Egyházi iskolák között legyen párbeszéd és kapcsolatépítés pl. egyházmegyei szinten, fenntartótól függetlenül.
  5. Nyitás az ifjúsági közösségek, mozgalmak (pl. cserkészet, Regnum Marianum, Antiochia) felé:
    Kapjanak képviseletet a plébániai testületekben, teret adva az ő karizmájuknak. A képviselő testületbe a mozgalmak helyi csoportjai is delegáljanak hivatalból egy-egy főt.
  6. Általában sajnos csak a papságot, a szerzetességet azonosítják “egyházként”. Ezért olyan egyháziak kellenek, akikre fel tudnak nézni. A példamutató, hiteles klérus után példamutató hívek tömege fogja az Egyház igazi arcát mutatni a világ felé. Semmilyen langyosságot, következetlenséget és hanyagságot ne engedjünk meg magunknak!
  7. Irgalmas szeretettel kell fogadni-várni az Egyházba visszatérőket.

LITURGIA

  1. Gyerek- és ifjúságbarát liturgia lehetőségének megteremtése minden plébánián, amelyben feladatot, szolgálatot kaphatnak (pl. zenélnek: gitár, fuvola, hegedű, cselló stb.), saját imaest, virrasztás, zarándoklat stb. a természetben
  2. A templom kapujának megnyitása a közösségek céljaira: imaórák, szentségimádás, egyéb lelki programok.
  3. Kell minden plébánián egy közösségi tér, amit könnyen és szabadon lehet használni, akár kisebb csoportok számára is.

SZENTSÉGI FELKÉSZÍTÉS

  1. Az iskolai hitoktatás tulajdonképpen elsorvasztja a plébániai gyerekközösségeket, mert a gyerekek nem járnak két hittanra. A szentségi felkészítés kerüljön vissza a plébániákra (ne az iskolában történjen), és kapja vissza a súlyát és elvárt színvonalát! Nem mehet a mennyiség a minőség rovására.
  2. A hittanoktatás ne csak a kisebb gyerekre fókuszáljon. Fontos a korosztályos közösségek, ifjúsági hittan, elsőáldozók, bérmálkozók, katekumenek, jegyesek oktatása és tovább kísérése. Így biztosítható, hogy tagjai ne távolodjanak el a közösségtől, hanem erősítsék azt; ne más közösségekbe, szektás irányba menjenek vagy a hitélettől elforduljanak.

TÁMOGATÁS

  1. Arra van szükségünk, hogy közvetlenül lássuk, „mit jelent” különböző életkorban (tinédzser, párválasztás, ifjú házas, középkorú, idős) kereszténynek lenni a „mai világban”; mi abban a jó, a kihívás, a feladat.
    Az Egyháznak a hívek mellett kell lennie minden életkorban, fel kell készítenie az élethelyzetekből adódó problémákra.
  2. Nem szabad elszalasztanunk a lehetőséget a periférián lévők támogatására.

LELKI VEZETÉS

  1. Egyházmegyénként a fiatalokat is megszólítani tudó “vándorprédikátor” kispapok, atyák, szerzetesek rendszeresen látogassák az egyházközségeket; misét, előadást, beszélgetést tartva. Időnként jót tesz egy új arc, új hang.
  2. Ne kerüljük a rázós témákat se: a különböző korosztályokat érintő kérdések megbeszélése, pl. pályaválasztás, hitünk megélése, tanúságtételek, szerelem, házassági krízis, önmeghatározás stb.
  3. Szükség és igény van a komoly és hiteles lelki vezetőkre, akik nem csak papok lehetnek – de mindenképp szakemberek!

KÉPZÉS

  1. A papok, diakónusok, lelki vezetők esetében különös figyelmet kell fordítani a mentálhigiénés képzésre mert nagyon erős az igény a személyes lelki vezetésre.
  2. Kiemelt figyelmet kell fordítani az ifjúsági közösséghez nem tartozó fiatalokra, korosztályos ifjúsági vezetők képzésével. Nem a program az elsődleges, hanem az elkötelezett vezető.

KÜLDETÉS

  1. Korszerű és hiteles jelenlét kell a mindennapokban, de örök identitásunk megőrzésével. A krisztusi tanítást nem szabad alárendelni a korszellemnek. A világot megszentelni kell, nem hozzá idomulni. Ne forduljon az Egyház hajója az önfeladás felé.
  2. A szinódus hozzon megújulást, felpezsdülést, nyitást a világ felé. A megújulás legyen visszatérés a krisztusi útra. Az Egyház Isten tiszta ismeretére és szeretetére segítse az embereket, objektív értéket, isteni mércét képviselve, felmutatva, megélve Isten irgalmasságával.
  3. Az egyház hivatása Európa újra evangelizációja, újra keresztelése. Az egyház ne engedjen annak, hogy a politika befolyással legyen rá, függetlenné kell válnia a világi hatalomtól.
  4. Az Egyház társadalmi tanítása épüljön be az egész társadalomba. Aktív módon részt venni a társadalmi életben. A közéletben jelenítse meg a krisztusi életformát. Az alapvető értékek és normák megkérdőjeleződése idején az Egyház részéről iránymutatásra és felelősségvállalásra van szükség. Az egyház most nem, vagy csak nagyon lassan ad választ olyan kérdésekre, melyeket a természet-, illetve társadalomtudományok elé visznek; amik a jog, a politika, vagy az erkölcs terén az új élethelyzetekben felmerülnek az egyes emberek számára. Az Egyház találjon módot a gyorsabb reflexióra.

AZ EGYHÁZ JÖVŐJE

Az Egyháznak fel kell vennie a keresztjét. Legyünk erre készen. A harmadik világban születnek a vértanúk és a szentek, de nem Európában. Számoljunk azzal, hogy katakomba egyház leszünk újra.

Megjelent: 216 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned