Február 4. Szent Frigyes premontrei apát

Értékelés:
(0 szavazat)

SZENT  FRIGYES

(+ 1175. ünnepe február 4.)

Szent Frigyes a frízek főldjéről származott. Atyja, Dodo korán elhalt s anyjának, Suitbergának most magának kellett gondoskodnia Frigyesről és kis húgáról. A fiú már gyermekkorában szerette az egyedüllétet s az imát. Őrizte a bárányokat s közben oltárokat és templomokat épített agyagból, Tanulmányait először Hollandiában végezte, majd Münsterben, Westfáliában. Különös áhitattal tisztelte Szűz Máriát, Szent János evangélistát s Szent Cecíliát. Mikor pappá szentelték, a hallumi plébánoshoz került - kinek szintén Frigyes volt a neve - mint káplán s utódja is lett. Ájtatossága a Szűzanyához most még bensőségesebbé lett; szombatonként mindig tiszteletére mondta a szentmisét; sokat böjtölt, pénteken vízen és kenyéren. A nagyböjtben csak csütörtökön és vasárnap evett.

A nagyböjt egyik csütörtökén keresztség nélkül halt meg plébániáján egy gyermek. Akkor az volt a szokás, hogy a nagyböjtben született gyermekeket csak a nagyszombati keresztvízszenteléskor keresztelték meg. Frigyes a templomba ment, letérdelt az Istenanya szobra előtt s imával ostromolta a menny Királynőjét s bizonykodott, hogy addig nem eszik s nem végzi munkáit, míg a gyermek ismét nern él. Azután a gyermekhez ment, könyvét és stóláját a gyermekre helyezte s imádkozott, hogy életre keljen. Imája meghallgatást nyert. A gyermeket megkeresztelték s a következő napon meghalt. Egyszer lélekben látta, hogy az egész emberiség kocsikat rak meg fával. Mikor kérdezte, mit jelent ez, azt a választ nyerte, hogy az emberek azért hordják a fát, a bűnöket, hogy a pokol babiloni tüzét táplálják. Mária megvigasztalta őt s intette, hogy meneküljön Babilonból, azaz a világból a szerzetesi állapotba.

Mikor Hallumban meghallották, hogy Frigyes plébánosuk kolostorba akar vonulni, valóságos lázadás tört ki s az emberek még a templomot is felgyújtották, úgyhogy Frigyesnek a legnagyobb fáradságába került, hogy a nyugalmat és rendet ismét helyreállítsa.

Egy hallumi ifjú megszeretett egy leányt s elhatározta, hogy elveszi feleségül. Azonban a leány még túl fiatal volt s ezért annak szülei házukba fogadták az ifjút s úgy volt, hogy ott marad, míg a leány felnő. Azonban most a leány anyja szeretett belé az ifjúba s elhatározták, hogy a férjet eltávolítják az útból s megfojtották álmában. Hallumban pedig elterjedt, hogy hirtelen halt meg. A temetésnél nem fért bele a koporsó a sírba, a sírásó túl rövidre ásta. Frigyesnek eszébe ötlött a gondolat, hogy felnyittatja a koporsót. Akkor azonnal észrevették a fojtogatás nyomait. Frigyes közbenjárt, hogy a bűnöst ne büntessék halállal. A nőt száműzték, a fiatalembert férfiatlanították s bezárták egy cisztercita kolostorba. Sibrandus apát (+ 1238) - aki a mariengaardeni krónikában leírja Frigyes életét - elmondja, hogy mint gyermek többször látta ezt az embert s mindig borzadály fogta el, ha találkozott vele.

Mikor Frigyes anyja meghalt, a templomban temették el férje mellé. A temetésnél ezeket mondta Frigyes: "Szokás a rokonok halálakor alamizsnát adni, hogy az elhunytak a bűn minden szeplőjétől megszabaduljanak és megtisztuljanak. Én magamat s életemet ajándékozomi oda Istennek s mostantól fogva neki akarok szolgálni Szent Agoston regulája szerint." Másnap az utrechti püspökhöz ment, engedélyt nyert, hogy kolostort alapítson s megkérte a püspököt, hogy maga öltöztesse be. Azután megkezdte ujoncévét az utrecht Insula-Mariae nevü premontrei kolostorban. Ennek befejeztével Hallumba tért vissza s mindenütt körüljárt bűnbánatot hirdetve s felszólította a bűnösöket, hogy egy röviddel azelőtt alapított cisztercita kolostorba lépjenek be s zárják el magukat a világtól, hogy Isten országából ki ne zárassanak. Mikor azonban látta, hogy csak a gazdagabbakat veszik fel, a szegényebbeket maga köré gyűjtötte s egy kápolnát emelt Szűz Mária tiszteletére 1163-ban, melyben a Szent Kereszt felmagasztaltatásának ünnepén mondta el az első szentmisét; s egy kolostort is épített, melynek a Hortus-Mariae (Mariengaarden) s Mária-kertje nevet adta. Azután Steinfeldbe utazott s kérte, hogy kolostorát Steinfeld vegye magasabb vezetése alá s egyúttal oltalmába. Sokan özönlöttek hozzá, köztük két gazdag és előkelő asszony, kiknek egyike Gertrud volt. Ezek ketten zarándoklaton voltak Spanyolországban, Szent Jakab kegyhelyén s utána átadták minden vagyonukat Frigyesnek. Ő Gertrudot tette annak a női kolostornak elöljárójává, melyet nem messze Mariengaardentől emelt s Betlehemnek nevezett el.

Egy Gottschalk nevű ember gyilkosságot követett el, de bűnbánatot tartott, mindent elhagyott s Frigyeshez csatlakozott, segített a kolostor építésénél s közben leesett az állványról és lábát törte. Frigyes így szólt hozzá: "Isten nevében kelj fel egészségesen s állj lábaidra" - s az azonnal felállt teljesen gyógyultan.

Mikor Frigyes érezte, hogy halála közeleg, összegyűjtötte a betlehemi nővéreket s egységre és felebaráti szeretetre intette őket; azután lovon Hallumba ment s utoljára mondotta el a szentmisét Szűz Mária tiszteletére. Betegágyánál összegyűjtötte a hallumi híveket, a tizenkét éven felülieket mind s megvigasztalta őket, hogy Isten nem fogja elhagyni őket, ha atyáik hagyományait megőrzik. Ima és zsoltáréneklés közt lehelte ki lelkét 1175 március 3-án. Tetemét a mariengaardeni kolostortemplomban helyezték örök nyugalomra. Sírjánál betegek gyógyultak meg, köztűk egy medenechti vízkóros asszony is. 1509-ben a kolostort Leewardenbe helyezték és IV. Pál pápa idején székeskáptalanná változtatták. A reformáció idején tönkre ment a kolostor.

Szent Frigyes ereklyéit a hitszakadás zűrzavaraiban jámbor emberek elrejtve őrizték, míg 1617-ben a Bonne-Esperance-ban (Tournainál) levő premontrei kolostorba vitték át, Felleries Ágoston apát (1642-71) drágamüvű ereklyetartót készíttetett, Binche mellett a Bonne-Espérance templomában - melyet a francia forradalom idején eltöröltek s most a tournai-i egyházmegye kisszemináriuma - vannak most is Szent Frigyes hamvai elhelyezve.

Megjelent: 37 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned