Február 17. Szent Evermód premontrei püspök

Értékelés:
(0 szavazat)
Szent Evermód - freskó a steingadeni plébániatemplom falán Szent Evermód - freskó a steingadeni plébániatemplom falán Joachim Schäfer - Ökumenisches Heiligenlexikon

1100 körül született Belgiumban, Limburg tartományban.

Mikor Szent Norbert, kevéssel rendjének Prémontréban történt megalapítása után Cambraiban barátját, Burchard püspököt meglátogatta (1120-ban) s ott prédikált, egy fiatal, a 20 éves belga Evermod vágyat érzett, hogy a szent férfiúhoz csatlakozzék. Vele ment Prémontrébe s belépett a rendbe. Kedves tanítványa lett Norbertnek, akit 1121-ben elkísért Kölnbe, majd 1122-ben Antwerpenbe Tanchelin tévtanának leküzdésére, 1129-ben Wesfáliába, 1126-ban Rómába és Magdeburgba. Ott volt szeretett mesterének halálos ágyánál is.

Szászországban a gottesgnadeni kolostor prépostja volt, majd 1138-ban a magdeburgi Mária- kolostor prépostja lett. Az 1154-ben, az Oroszlán Henrik herceg által alapított ratzeburgi püspökségnek, Evermod lett az első püspöke. Miután 1154. július 13-án Hartwig Hamburg-Bréma-i érsek püspökké szentelte, Oroszlán Henriktől kapta meg a világi beiktatást (Investitura). Oroszlán Henrik meghódította és Westfáliából hozott telepesekkel népesítette be a polabok más néven vendek (szláv népcsoport) földjét.

Tizenkét premontreit iktattak be kanonoknak s egy tizenharmadik lett a prépost. Az itt letelepedett premontreiek nemcsak kereszténnyé tették, hanem el is németesítették a vidéket. Evermod - ahogyan Norbert - ragaszkodott a szigorúbb Szent Ágoston-i „ordo monasterii”-hez, és követte Norbert nyomdokait az egyházi reform területén is. Szent Evermod és társai szigorú, apostoli életének oly hatása volt, hogy a keménynyakú nép, mely azelőtt véres kézzel tette tönkre a keresztény misszionáriusok munkáját, - most meghajtotta nyakát a kereszténység előtt. Ezért nevezik Szent Evermodot máig „a szászok fényének” és „a vendek apostolának”. Működése révén, melyben Henrik is támogatta, megszaporodtak a templomok a polabok földjén.

Egyszer Henrik, két előkelő fríz nemest tartott fogságban. Minthogy ezeket kegyetlen módon kínozta, Evermod részvétet érzett irántuk s gyakran kérte a herceget, engedje őket szabadon. Azonban hasztalanul. Közben eljött a Húsvét s a foglyok is résztvehettek az istentiszteleten, de béklyókban és őröktől kísérve. Mikor a püspök megáldotta a népet szenteltvízzel, a béklyókat is meghintette e szavakkal: "Isten felsegíti az elnyomottakat, az Úr kiszabadítja a megkötözötteket", s azonnal széttörtek nagy zajjal a bilincsek, s a megszabadultak áldották az Istent. Ez a Szent György-hegyen történt, ahol akkor a püspöki székhely volt s a bilincs hosszú időn át a templomban függött az esemény emlékére. 
Evermod 1174. február 17-én halt meg. Istennek tetsző életet élt haláláig. A ratzeburgi székesegyházban, a déli folyosón, az oltár mellett van sírja; kis négyszögletes kőlap fedi, mely az írásból ítélve a 14. századból való. Sírfelirata így hangzik: "evermodus epus primus".

A püspöki székben követte őt Szent Isfrid (1180-1204) és Szent Ludolf (1236-1250). Emléküket máig nagy tisztelet övezi.

Megjelent: 194 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned