vasárnap, 25 június 2017 08:01

Péter atya prédikációja Keresztelő Szent János ünnepén

Írta:

Keresztelő Szt. János ünnepe, a búcsú zsámbéki templomokban olyan, mint egy zarándoklat. Sokunkat összegyűjt hálaadásra, imára, az Isten kegyelmének a kérésére.

  • Itt vannak, akik minden vasárnap, minden ünnepen együtt vannak. Ők a zsámbéki egyházközség ma, itt és most élő tagjai.
  • Ma itt vannak azok is, aki egykor itt kapták kegyelmet-áldást a Jóistentől, és eljöttek hálát adni érte. Akiket az élet elsodort innen, de szívük Zsámbékon maradt.
  • Lélekben sokan mások is itt vannak ilyenkor. A kiterjedt zsámbéki egyház, a „szentek zsámbéki egyessége”, elhunyt szeretteink, őseink, hiszen a búcsúünnepen egy kicsit megnyílik a Mennyország ajtaja, és a földi örömben, vidámságban, elővételezzük az örök örömet!

A három csoportnak közös a hálaadása: az Eukarisztia. benne maga Jézus Krisztus ad hálát a mi nevünkben a Mennyei Atyának. A hálaadásnak több iránya van, a búcsúünnep több vonatkozásáról is megemlékezhetünk:

Az első maga az ünnepnap: Keresztelő Szt. János születése napja, ami az Evangélium szerint pontosan hat hónappal előzi meg Jézus születését. Ünnepeljük a Megváltó előfutárját, az útkészítőt, a prófétát, „akinél - Jézus szavai szerint - nem született nagyobb”, aki elsőként rámutatott Jézusra: „Nézzétek, Ő az Isten Báránya!” – A mai napon örvendve hálát adunk, hogy mindkét zsámbéki templomunknak János a patrónusa, védőszentje.

A búcsúünnep másik vonatkozása maga a templom. Az a templom, amelyben most vagyunk, amelyet – ha igaz – 263 évvel ezelőtt (1754!) szentelt fel a nevezetes veszprémi püspök, Padányi Bíró Márton. – Megünnepeljük a kőből-téglából épült templomot, melynek gondos tulajdonosai vagytok, és Márton atya vezetésével szépítitek, újítjátok. A búcsúünnep tárgya az élő templom is, melynek a kövei ti vagytok, az élő egyházközség. És ezt ugyancsak gondosan vezeti, terelgeti Márton atya munkatársaival együtt. – A kőtemplom falai merevek, és bizony itt-ott repedeznek. De – Istennek hála – az élő templom az rugalmas, tágul. Valahányszor hazalátogatok, nézegetem a megkeresztelt újszülöttek képeit, és örömmel regisztrálom, hogy nő és erősödik a zsámbéki egyházközség, az Isten élő temploma.

Testvéreim! A búcsúünnep látható, külső megjelenési formája az ünnep liturgiája. Legyen az ünnepnek ez a harmadik vonatkozása a mai hálaadás tárgya. Kissé rendhagyó módon emlékezzünk arra, hogy miként alakult az Keresztelő Szt. János ünnepi liturgiája, ahogy azt ma is végezzük. – Egy 45 éves történetet mondok el nektek. Már csak kevesen vannak köztünk, akik ennek a történetnek eleitől fogva tanúi. 1972 tavaszán találkoztam először a magyar nyelven végzett gregorián liturgia apostolaival, Dobszay Lászlóval és Szendrei Jankával (megérdemlik, hogy kivételesen név szerint is megemlékezzünk róluk, és egy fohászt mondjuk Lászlóért, aki néhány éve már nincs köztünk, és Jankáért, aki nagyon beteg!) Ők dolgozták ki első kísérletként Szt. János ünnepi miséjének állandó és változó részeit, a középkori dallamokat a magyar nyelvű szöveghez alkalmazva. A fiatalok, akik először énekelték ezt a repertóriumot, már nagyszülők, sőt egyesek már a mennyei kórushoz csatlakoztak, néhányan pedig – remélem - velem együtt jelen vannak most is. Ők abban az időben a pesti Rókus-templom scholája voltak. Nem csupán a mi templomunkban volt ez a nap egy nevezetes esemény, hanem elmondhatjuk, hogy egy nagy munka és a liturgikus kibontakozódás kezdete volt. Ennek a fogható eredménye lett az Éneklő Egyház énekeskönyv, a Graduale Hungaricum és maga a schola-mozgalom. E napon körmenettel megtiszteltük a mellékoltárokat, introitust, kommuniót énekeltünk, sok száz év óta újra megszólalt Keresztelő Szt. János ünnepi szekvenciája, és így énekeljük ezeket a mai napig is. Kedves emlékem az a 45 év előtti nap. Velünk volt a Doki, Kovács Pista, egy gyermekorvos, akit azon a héten szenteltek pappá. A nagymise után itt mondott egy primícia-misét a Szt. Norbert oltárnál. Megvallom, volt akkor bennem egy kis irigység, mert négy hónappal előtte szenteltek engem pappá Krakkóban, de ezt akkor még titkolni kellett. A templom kántoraként hívtam meg vendégeinket, és Ráczváros-utcai jó barátaim segítségével láttam vendégül őket.  (Till-mama és lányai sütötték éjféltől a negyed-mázsa rántott csirkét!) Az ünnepi liturgiát a következő években megismételtük. Egyre több énekes fiatal jött Budapestről, Zsámbék-környékéről, később távolabbról is. Ezek az ünnepek lettek az első Schola-találkozók. Először a Nyakason folytattuk az ünneplést, később a Csillagerdő oldalában voltunk, és az Öregtemplomban ünnepi vesperással zártuk a napot! Egy-két évtized után kezdtek fogyni a vendégek, de szerepüket átvette a helyi schola, a Till-lányok szerepét pedig a premontrei nővérek. A Csillagerdő beépült, a vendégeket a napközi-otthon fogadta. A körhintás-céllövöldés sokadalmat felváltotta az egyházközség színvonalas templomkerti ünnepe.

Bocsánat, hogy kissé elidőztem a 45 éves emléknél. Ez már csak az öregek szokása: emlékeinkből élünk, és emlékeink által éltetni szeretnénk az utánunk jövőket! Fontos tudni, hogy egy országos liturgikus megújulás kezdetének bölcsője volt a zsámbéki templom, és tanúi voltak az akkori zsámbéki hívek. Őrizze büszkén a mai egyházközség is ezeket az emlékeket. – A szekvencia soraival kérleljük továbbra is a Szent Keresztelőt, Krisztus Hírnökét, […] hogy vezesse követőit az életbe, mit hirdetett. Hogy méltók lehessünk angyalok társaként az ékes kapun át követni a Bárányt! – Adjunk hálát a kezdetekért, és imádkozzunk az élőkért és holtakért, a liturgikus megújulás szorgos munkásaiért. Kérjük a Keresztelő közbenjárását, hogy munkájuk hozzon gyümölcsöt az egész magyar egyház javára. Továbbá imádkozzunk a búcsú ünnepi napján a mai Zsámbékért. Adjunk hálát mindazon lelki és materiális eredményért, az intézményekért, amit a premontrei nővérek és atyák elindítottak és működtetnek! Kérjük a Jóisten áldását az Egyháznak erre a kis élő sejtjére! Küldjön ide a Jóisten a Keresztelő példáját, elszántságát követő fiatalságot, hűséges keresztény édesanyákat, édesapákat. Küldjön a premontrei rendbe is fiatalokat, hogy szolgálják a Jóistent és embertestvéreiket itt ezen az Istentől megáldott helyen, Keresztelő Szent János falujában!

Zsámbék, 2017.06.25.

Megjelent: 1746 alkalommal