vasárnap, 14 október 2018 06:31

JÓB kiállítás megnyitó a KSZJ Iskolaközpontban

Írta:

Kispesti Helikon Kulturális Egyesület

„Jób” – Jóság, Óvás, Bölcsesség

Zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpont

  1. október 10 – november 30.

Megnyitószöveg / Hemrik László

Oskar Becker német filozófus egyik tanulmányában a szép esendőségéről értekezik. Szövegében a szép további szinonim jelzői a törékenység és a sérülékenység. (A szép alatt itt nemcsak a művészetek központi kategóriáját kell érteni, hanem a művészi esztétikumot is.) A szerző a szépnek ezt a karakterét egy másik létminőségből vezeti le ez pedig a szép csúcsszerűsége. Ami annyit tesz, hogy a mű szépsége, valódi értéke csúcsként emelkedik az esztétikai alapra. Ez a magaslati pozíció viszont azzal fog járni, hogy elveszti védettségét, kiszolgáltatottá válik, így lesz törékennyé és sérülékennyé. Becker szerint a csúcsra kemény munkával lehet eljutni, de nemcsak nehéz, igen speciális is ez a munka, amelyben a művész a művészettől idegen valóságot szellemi érzékenységgel egyesíti. Micsoda paradoxon! Ezt a többnyire hosszú folyamatot sokszor kiszámíthatatlan lépések, gyakran ártatlannak, jelentéktelennek tűnő döntések teljesítik be, s teszik még inkább törékennyé a megformált struktúrát. Csak egy közkeletű példát mondok, gondolom, sokan átélték már azt a megvilágosodást a Mona Lisával való szemtől szembeni találkozáskor, hogy a milliószor reprodukált pop ikon fundamentális szépsége, nehezen megfogalmazható intim kisugárzása egyszerűen a kép méretéből adódik. Kisebb, törékenyebb, bájosabb, mint ahogy azt a józan ész várná.

A szép törékenységének a forrás az emberi ihletettség mellett a herakleitoszi megismételhetetlenség, az élményszerűség pillanatnyisága is, mert az esztétikum csak az idő kitűntetett intervallumaiban tárul föl: nem minden ember képes a kódolására, s nem mindig teremt az idő kódolására alkalmas kontextust.

Eljutni a törékeny magaslatokig teljesen független attól, mi készül a művész kezei között - apró csendélet, négy tételes szimfónia, vagy egy magasztos óda - , ugyanazok az erők segítik vagy igyekeznek eltéríteni céljától.

Nyilván helyénvaló mindezt elmondani egy képzőművészeti kiállítás megnyitóján, de más oka is van ennek. Még hozzá az, hogy a kiállítás témájában megjelölt bibliai férfialak, Jób, a maga életével, döntéseivel, istenhez fűződő viszonyával egy olyan létformát hordoz, amely szintén rendkívül törékeny és sérülékeny. Története alapvető morális kategóriákat hoz a felszínre, többek közt a nevének betűivel implikáltakat: jóság, óvás, bölcsesség.

Mindez az egybeesés, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni, se nem könnyíti, se nem nehezíti meg a művész dolgát, s mindegy az, hogy fotóban, plasztikában, festményben vagy grafikában gondolkodik, mégha a felszínen talán az látszik, hogy bizonyos művészi eszközkészlet esetleg valamiféle előnyöket biztosíthat a számára.

Jób története végtelenül egyszerű, talán éppen ezért képes alapvető etikai, teológiai, de általános filozófiai, ismeretelméleti kérdéseket is melegen tartani. Ezek a kérdések ma is nyitottak, megválaszolatlanok. Vannak még Jóbok közöttünk.

Jób tisztességes életet élő ember, hatalmas vagyonnal. Dicséri istent. Így könnyű, mondhatnánk, s mondja az ördög is, mivel ha nem ezt tenné, isten bizonyosan levenné róla a kezét. Bizonyosan? A sátán rá is veszi az urat, tegyen próbát Jóbbal. Szegény Jób, mindezt nem tudja, erősen el is csodálkozna, ha látná, és tudná, hogy az Isten, aki mindenható, ily könnyen elbizonytalanítható. Jóbra minden rossz rászakad, jól dolgozik az ördög. Elpusztítja a gyermekeit, vagyonát, őrá szörnyű bőrkorságot ragaszt, de belenyugszik: Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve. A barátai nem csodálkoznak ezen. Valami nagy-nagy bűn lehet a háttérben, hiszen az isten nem felejti el megbüntetni a bűnösöket. És itt jön a fordulat. Jób kikéri magának a feltételezést, ő soha semmiben sem vétkezett. Tehát nincs min bosszút állnia az úrnak. Keservesen fordítja az égre a fejét, miért is kellett megszületnie, miért szabott ilyen keserű sorsot rá az isten. Hiszen isten jó, és igazságos. A megjelenő Elihu Isten nevelő szándékáról beszél Jóbnak. Isten, miután látja, hogy a kételyei mellett is kiáll Jób a hite mellett, nem marad adósa Jóbnak, visszaadja, amit elvett tőle, de jelzi, Jób nem lehet képes felfogni az isteni léptékeket.

Mire való a szenvedés, adódik a kérdés. Miért a bűn, miért a jóság? Mi a szerepe mindebben Istennek? Mit jelent az elfogadás, a belenyugvás, a megismerés, a kétely ebben az isteni konstellációban? Hihetünk-e egyáltalán abban, ami kiismerhetetlen?

És itt ennél a felvetésnél tovább léphetünk, és egészen aktuális, a ma élő embereket érintő kérdéseket is megfogalmazhatunk. Így az elvhűség, a feltétel nélküli elvhűség, az autonomitás problematikáját. Mennyiben volt autonóm Jób, és mi magunk mennyire vagyunk azok? Képesek vagyunk-e a sokszor áttekinthetetlen, kiismerhetetlen látszó kommunikációs káoszban hiteles döntéseket hozni, és ezzel együtt a szabadságot deklarálni, a létezést szabadságként megélni. Mert az nem csak a lábunk elé esik, mármint az autonómia és a szabadság, hanem valahogy úgy artikulálódik, ahogy Karl Jaspers a Filozófus függetlensége című esszéjében olvasható: „egyszeri létünk más egyszeri létektől függ, és csak is a kommunikációban válik lehetségessé, hogy mi és mások igazi önmagunkká váljunk. Elszigetelt szabadság nincs.”

Azt gondolom, hogy ezek után már szerencsésebb csupán egyetlen szóra kifuttatni, csúcsra járatni beszédünket, ami számolatlan esztétikai és morális útra csábít, ez pedig a dráma. A Méltóság Napja Templomban rendezett Jób 1.0 kiállítás megnyitóján a köszöntő beszédek mindegyikének a vezérmotívuma a dilemma volt, ami egyébként Pál Csaba alkotásának is a címe. Ez a szó pontosan leírja Jób intellektuális, érzelmi és erkölcsi állapotát, helyzetét. A dilemma a dolgok meghányavetése, a körülmények mérlegelése. A dilemma feloldása a döntés. A döntésben eszkalálódó erők pedig drámát szülnek. Jób dilemmájának értelmezése elsősorban teológiai és filozófiai, míg Jób drámájának az ábrázolás művészi feladat.

Az itt kiállító művészek munkáit három csoportba osztottam. Az elsőbe azok a munkák kerültek, ahol a Jób körüli helyzeteket, viszonyokat láttatják a művészek, a másodikba, amelyekben elvont, absztrakt vagy szimbolikus módon nyúlnak a témához, és a harmadikba pedig azok, amelyekben ténylegesen Jóbot, az embert állítják a középpontban.

A.,

Fanyar hatása van Bereczkyi Ildikó mese-illusztrációszerű grafikájának. Az úr adta, az úr elvette.

Jób könyvének első fejezetéből Jób sirámait olvashatjuk a munka alatt, miközben a képen még minden egy, minden egyben van.

„mezítelen jöttem ki anyám méhéből,

és ruhátlanul térek oda vissza,/ az úr adta, az úr elvette /legyen áldott az úr neve.”

Horváth Péter Nagyi c. ff fotóján egy rendkívül magas kameraállásból látunk rá az apró szobára. Szinte beleszédülünk a mélységbe. A képen egy öregember, a Nagyi látható bezárva, akire rázárulni látszik a világ.

Csábi Katalin vegyes technikával készült munkája sorra veszi a pótolhatatlan veszteségeket. Örök keresztünk, képesek vagyunk-e elfogadni a visszafordíthatatlant, vagy az idők végezetéig hadba állunk. A mű megrázó részlete az üresen álló csipkekeret.

Három sarut viselő alakot látunk Németh Robert képén. Beszélgetnek, igaz a testük deréktől fölfelé hiányzik. Kik ők? Alighanem Jób barátai. A középső testbeszéde a magabiztos ítélethozóé, a paragrafosuk, nem pedig a hitet ismerőjéé.  

B.,

Duffek Tivadar Miért? című műpárjának tagjai kiegészítik egymást. Az egyik az emberi szubjektumról, a másik a kultúráról szól, a minden egész eltörött megtestesüléséről, és nem nemcsak Ady huszadik század elején jelzett kulturális fordulatával esik egybe. Ott van ez a kultúrát, a hitet, az erkölcsöt építő emberben örökké: összetörnek országok, sorosok, történetek, hogy emlékek maradjanak utánuk.

Homoki Anikó, Melyik út visz oda c. üvegmunkája a monumentális hatás kelt. Azt gondolom, a különböző faktúrájú felületek a környezeti determinációt jelképezik, amelyben a negatív formával kijelölt embernek kell eligazodnia.

Haraszty István, Energia transzplantációja, egy szerkezetről készült fotó azt a mechanikus világképet jelzi, amely egy jól megírt rendezőelvként viszi előre a történelmet. Az alkotó megalkotta, útjára bocsátott a világot, így ő már mehet, pihenhet. Jób figurája ebből a szemszögből is értelmezhető: a gépezet tökéletes, de belülről, a mi szubjektumunkból nem látható, sem az egész szerkezet, se mozgatójának tökéletessége, s akár tökéletlensége.

Thomai Ioannidou egy szép árpádkori templomot idézi meg ólomüveg-tárgyával, amely leginkább a veleméri Szentháromság-templomhoz hasonlít. Ez a kiegyensúlyozott tömeg egyszerre hirdeti Luther-i gondolatot: „szilárd vár a mi istenünk”, ahogy azt is, a változó fényviszonyoknak köszönhetően mindig más képet mutat a templomépület a számunkra. Míg Mandala-nap a fényforrást testesíti meg.

Janisch Kornélia kerámia domborműveivel a fizikai valóság látványán, rendszerén, annak közvetlenségén keresztül igyekszik eljutni a szakralitáshoz.

Mazalin Natália intenzív lírai absztrakt képén maga a dráma lett megfestve, a metadráma. Nem konkrét emberi szereplőket látunk, hanem az égbolt megközelíthetetlen szereplőit.

Pál Csaba ahogy megszoktuk tőle, izgatott expresszivitással dolgozik, a fehér és a fekete eleven vitáját bontakoztatja ki a képen. Dilemma, ahogy előbb mondtuk, drámai művészi kiterjedést nyer.

Varga László talányos fotót készített. A konceptuális munkáján az almafa törzse körül szabályos gyűrűt alkotnak az almák. Minden itt kezdődött, minden idetér vissza. Míg a másik képpáron Jób és Hamlet karakterét társítja össze, minden ugyanaz, a vérmérsékletet kivéve.

C.,

Horváth Tamás akril képén egy meggyötört, az idiotizmus jeleit magánviselő ember ül a kép előterében, kissé jobbra tolódva. Mellette balra, a fej magasságában, két láb - fenyegetőn. Többféle jelentése van a képen olvasható szónak. A „just” becsületest, törvénytisztelőt is jelenthet, de megidézheti az ellenszegülést, a csak azért is nemet. Nagyon jó döntés volt ennek a szónak a megtalálása. Az elveszett arcok finom grafikai látleletek a személyiség feloldódásáról.

Lach Sándor Tekints az égre című képével a hit megfestésének realisztikus ábrázolására vállalkozik, ugyanakkor erőteljes szimbolikával is él. Az ég kékjének hol lenne igazán tétje, mint lent a föld alatta, a teljes sötétben?

Raj Csaba képén a legszembetűnőbb jelenség a felemás szimmetria, amit én ironikus értelemben látom. A hűség, az elkötelezettség, az igaz hit jobbról is balról megtámogatott, némi eltolódással. Ilyen egyszerű, vagy nem. Mindezt Raj egy erősen szimbolikusan sematizált képre is lefordítja.

Nikmond Beáta egy kissé tömbszerű, nagy erőktől összepréselt alakot festett meg. Hogy ez az erő honnan jön, alulról, kívülről, felülről, isteni vagy társadalmi eredetű vagy ő magán belül keletkezett, nehéz megítélni, így volt ezzel Jób is.

Ruttkay Sándor grafikai világában a vonalak öreg, bölcs, sokat megélt testeket, arcokat formálnak. Jób meztelen és kiszolgáltatott, esendőségében erős, érezni fenségessé emelkedni kész drámai jellemét.

Skoda Éva Égbe nézőjén látható figura a hozzá rendelt címmel lesz egészen drámaivá. Úgy néz fel, és tovább önmagánál, hogy felolvadni látszik a festői közegben, csak megjegyzem, amikor önmagunkon túl tekintünk, magunkat is visszük a lelki szemeinkkel együtt, a lelki szemeinkben.

Tényi Sarolta aktja Elhagyottan című képe az egzisztencializmus magába fordultságát, kiszolgáltatottságát, az egyén világbevetettségét, így-úgy kért-kéretlen kapott magányát jeleníti meg. Jób megélte ezt is.

Zálogh Sándor A kifosztás ideje című képpárjában ugyanazt a modellt látjuk – mindkettőn magába temetkezik, az egyik kép elölről, a másik hátulról ábrázolja. Ha már dráma, akár egy színpadképként is értelmezhető lenne a két beállítás.

Urmai László, munkáján a vitatkozó Jóbot jelenik meg, még hozzá úgy, hogy képtér három síkja testesíti meg Jóbot körülvevő materiális és szellemi, isteni teret. 

Németh Róbert, NKBt, az ifjú Németh Konrád Bulcsú-t teszi közszemlére. Régi toposz, anya gyermekével. Az embert, a gyermeket látjuk, aki majd újra kezdi Jób történetét és a mi történeteinket. Bízzunk benne, könnyebb lesz neki, vagy ha nem is lesz könnyebb, de több jut neki a megvilágosodásból és annak boldogságából.

Megjelent: 1416 alkalommal